Egyezzünk meg abban, hogy csak baj van belőle, ha egy író vagy költő szavait szó szerint veszik. Mert ugye mit csinál egy író? Tapasztal, olvas, hall, majd mindezekből létrehoz egy világot, amely több-kevesebb kapcsolatban van a valósággal. Ha az író a dokumentarista stílust űzi, akkor a mű szoros kapcsolatban áll a realitással, de a skála egészen a legvadabb fikcióig terjed.
Ennek a közhelynek a tisztázását mindenképpen fontosnak láttam a Nádas Péter árokásói teljesítményét értékelő szösszenet előtt. Nádas Péter nagy író, de ezzel, akárcsak Konrád György esetén, nincs módomban foglalkozni, tekintettel arra, hogy annyit értek egy Nádas-kaliberű író műveinek szakszerű értékeléséhez, mint hajdú a harangöntéshez. Az viszont még számomra is nyilvánvaló, hogy rendes íróhoz illően Nádas Péter is szabadon bánik a valósággal. Például így lesz apjából elhárító tiszt, amikor a valóság az, hogy kommunista szüleiből a Rákosi-rendszerben állami tisztségviselő lett, de nem az állambiztonság munkatársa, vagy így kapunk egy képet Leni Riefenstahlról, amint éppen közeli tarkólövés után agyvelő kifröccsenését kénytelen végignézni.
Nádas Péter közéleti interjúira vagy publicisztikáira azonban nincsen felírva az első bekezdés figyelmeztetése.