Mert az kevés az árokásósághoz, hogy valaki utálja az amerikaiakat.
Lehet tapsolni a megsebesített óriás gondjainak. Lehet az amerikaiaknak felróni, hogy megbombázták Szerbiát. Lehet jósolni az amerikai hegemónia végét. Sőt, még a fideszes Németh Zsoltot is lehet támadni azért, mert nem ismeri fel a realitásokat és felizgatja a stabilitásáról ismert, megbízható gázszálítót, Oroszországot.
Mert az is kevés az árokásósághoz, hogy valaki a globalizációt is utálja.
Lehet somolyogni azon, hogy a tőzsdeguru Soros globalizációkritikával üti agyon szabadidejét. Lehet azon rágódni, vajon az állami szabályozás megszűnése növeli-e a globális válságok valószínűségét. Sőt, a neoliberalizmust is lehet szitokszóként használni.
Még azt is megkockáztatom, hogy a magyar sajtó színvonalába bőven beleférnek apróbb sunyiságok is. Nálunk ez is kevés az árokásósághoz.
Lehet olyan cikkeket leközölni, amelyekben egész bekezdések azonosak szóról szóra, csak éppen a cikk szól másról. Lehet szennylapnak nevezni a konkurenciát. Lehet blogokra negatívan kommentálni, aztán ismételten kitörölni a kommentárt, miután már többen válaszoltak rá. Sőt, habár ez már egy kicsit necces, lehet Szentgotthárdon gazdasági pangást és bezárt Opel-gyárat vízionálni. Mi történhet, legfeljebb kiakad a szentgotthárdi polgármester.
Ahhoz, hogy valaki árokásó legyen, ahhoz több kell.
A megszorításokat középkori kínzásnak nevezni erős kezdés. A ballib vezércikkek íróit köztünk járó halottaknak nevezni ígéretes folytatás. A cigányokat egy az egyben fosztogató rablógyilkosoknak nevezni már feketeöves szint. Gyuri azonban egyéni csúcsát akkor érte el, amikor Kenedi Jánosról megjegyezte, hogy a hamisítás a génjeiben van.
Vajon mire célozhatott ezzel?
Előnye: tud jó cikkeket is írni.
Hátránya: ahhoz képest túl sok a veszélyes hulladék.
Hiszterométer: 8/10
