Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy író. Mégpedig igen jó író. Annyira jó író, hogy első, nagy sikerű regényét követően nem is adták ki a könyveit Magyarországon egy évtizedig. Nagy volt aztán az öröm, amikor a rendszerváltás környékén végre olvashatóvá vált egy olyan remekmű, mint A Cinkos, vagy hogy újra kiadtak egy másik remekművét, A Látogatót.
Konrád Györggyel, az íróval viszont nem foglalkozunk, spongyát rá. Ő maga is így gondolhatta, mert miután 1989-ben alapító tagja lett az SZDSZ-nek, értékelhető művet már nem is írt többet, mondom én ezt teljesen szubjektíven. Megtörtént ez már más íróval is, a rendszerváltás furcsa szelei sokakban ébresztettek fel soha nem képzelt tehetségeket, de Konrádhoz fogható íróval nem történt ilyen baleset. Új szakasz kezdődött hősünk életében, a bohém íróember helyébe a pártpolitikus lépett. Konrád az SZDSZ-ben kezdetektől fogva a Szuverén Értelmiségi posztját töltötte be. Ez a szerep precíz arányérzéket és nagyon gondos fogalmazási képességet igényel, mely képességekkel emberünk rendelkezik is. A Szuverén Értelmiséginek elvileg semmi hatalma nincsen, de azért például Kuncze Gáborból ő csinált pártelnököt és nem kis szerepe volt és van abban, hogy a balliberális koalíció két fele újra és újra egymásra talál, melyet Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és szocialista pártelnök nem is felejtett el neki megköszönni. A szerep nehézségét az adja, hogy mindezek mellett ártatlan tekintettel kell a világba nézni és ha úgy adódik, hogy a Magyar Demokratikus Charta nyitóbuliján ott kell esernyőzni, az szinte véletlenül történik meg hősünkkel.
Mint az SZDSZ Szuverén Értelmiségije, Konrád György elszánt képviselője a liberális értékeknek. Különösen a nacionalizmus szúrja a szemét. A nacionalizmus nagyon csúnya dolog. Kezdjük azzal, hogy hasonlóan a szocialista és vallási fundamentalista uralmakhoz, az európai humanizmus több száz éves hagyományait fojtja el. Amennyire veszélyes a nacionalizmus, annyira gyorsan terjed az egész kelet-közép-európai térségben, pedig igazi okozója az irigység. Kis mértékben is veszélyes, de felsőfokon valódi mészárlásra képes, elannyira, hogy a holokauszt a nacionalizmus legfelső foka. Ilyen körülmények között egy Szuverén Értelmiségi nem tehet mást: tiltakozik a nacionalizmus európai rohamos terjedése ellen.
Ha valaki ennyit őrzi a tiltott forrást, nem emberi dolog, hogy néha-néha, igen ritkán elcsábul? De tényleg csak időnként. Most nézzetek magatokba, nem esett néhanapján jól egy kis nacionalizmus? De igen, valljátok csak be. Így van ezzel Konrád György is, aki, lássuk be, gyengébb pillanataiban elcsábult egy kicsinység. Ilyen gyenge pillanataiban írt le ilyeneket, hogy aszongya:
A zsidók nem lesznek utcaseprők, mert a sok évezred alatt felhalmozódó intellektuális tőke tovább öröklődik az utódokra. Az érzékenységet, az alkatot és valószínűleg intelligenciánk természetét is összeadjuk abban a génkoktélban, amik a gyerekeink.
vagy
[a zsidók] Kitüntetett szerepet vállaltak a világ kommunikációs összekapcsolásában, a hírközlésben, a kereskedelemben, az intellektuális dialógusban, a Föld és a rajta élők világgá változtatásában.
vagy
Szinte az egész földön vannak zsidók, egy nép sincs, amely így szétszóródott, így irtatott és mégis így megmaradt volna, ez a különössége. Ez az egyetlen világnép, és ebbôl fakad a rendeltetése is.
Az vesse Gyuri bácsira az első követ, aki nem csábult még el a tiltott gyümölcstől.
Előnye: kiemelkedő író volt
Hátránya: már semmilyen író
Hiszterométer: 6/10
Utóirat: köszönet ÁrPinak a forráskutatásért.
Utóirat2: cicavízió javaslatára álljon itt az idő előtti sírverse a litera fórumáról.
Konrád György sírverse
Nézzétek e halmot,
igazi nagykutya
kapott itt nyugalmat,
s boldogan tért oda.
Konrád György volt egykor,
az irodalmi pápa.
Kik a seggét nyalták,
most köpnek a sírjára.
(radír)
Az utolsó 100 komment: