Vannak emberek, főleg az új generációhoz tartozó exkavátorok, akik nem egy hosszú élet verejtékes munkájával küzdik le magukat az ásónyélig, hanem már ottan szocializálódnak. Buda Péter testvérünk ilyen jelenség. Neki már a gimnáziumi tanára is Debreczeni József volt, és szakmai útját pedig Gábor György egyengette a rendszerfüggetlen szakértősködés felé, majd a mi Sanyink biztosította, hogy a sajátos dikciójú földipari szakmunkás eljusson a munkásőrözvegyek szívéig. Persze hát genyók vagyunk, de ezt nem hagyhattuk ki: az a Debreczeni még nem ez a Debreczeni és Budának sokáig azért bocsátottunk meg, mert nagybátyja édesapja (kösz, BP), Buda Ferenc versei a kedvenceink közé tartoztak. Figyeljünk fel ugyanakkor valláspolitológusunk (bocs, ő nevezi magát így. Mi se tudjuk, ez mi a retek.) hogy átvette a "tőrőlmetszett náci alapvetés" szókapcsolatot mesterétől, Debitől. (Itt, Orosz József Nemzeti Lihegőjében, 0:30-nál, köszönet Tölgynek.)
Lapátolónk az ezredforduló tájékán tűnt fel a magyar élet viharoktól tarajos egén, amikor a már említett foglalkozási megjelöléssel a neve alatt egy zűrös hátterű szektalobbinak, a Human Rights Without Frontiersnek lett a magyarországi ügyvivője. (A magyar branch szívhez közelállóságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a góré honlapján egy, a magyar Parlamentben készült fotó látható.) Hogy ne csak undorító kampányolással legyünk megvádolva, itt (főleg a 6.3. pont alatt) egy tudományos (Marburg Journal of Religion, remélem a legkényesebb ízlésnek is megfelel), óvatos körülírása annak, hogy mondott szervezet mivel is foglalkozik. Itt egy újságírós, és itt meg egy kevésbé tudományos, csúnyán köpködős.
Az európai értelemben vett árokásásnak igazából akkor virradt fel, amikor 2002-ben immár miniszterelnöki egyházügyi tanácsadóként lehetett hasítani, havi háromszáz bruttóért, számlával, gondolja a bennünk megbúvó népi anarchista. Ennek a munkálkodásnak az eredménye lett a Szabad egyház szabad államban című ragyogó munka, egy soha meg nem valósult egyházpolitikai koncepció, amely azonban jó sokba került az adófizetőknek. (Sznobok és mazochisták könyvalakban is élvezhetik, most úgyszólván szarér'-húgyér'.)
Ezzel önmagában semmi baj nincs: mindenki kedvére imádhatja a Nagy Pettyes Konyharuhát, tehet el százezreket tanácsadásért. A probléma ott kezdődik, amikor mindezeket igyekszik elkenni, és magát rendszerint szemérmesen "egyházpolitikai szakértőnek" nevezi, a szoclib kormány egyházpolitikája melletti harcos kiállásait mindig független szakértőként abszolválja.
Buda az elmúlt években érezte, hogy ez nem pálya: olyan John Lennon-szemüvege úgysem lesz, mint Gábornak, az egyházi ügyek is átkerültek Hillerhez, aki a szadistákat legalább annyira utálja mint mi a kandírozott narancshéjat. Más, Hitgyüliből kiszeretett szerzőtársainak van rendes állása, az ő hadarását a médiában max. a Pim Fortuyn-hasonmásversenyen elért Gusztos Péter-különdíj ellenpontozhatja. Valami mást kellett találni. Az új szerep a lángoszlop az éjszakában. A kétségbeesett, kolumnás sikoltozás az ÉS-ben az újkori teokrácia diadaláról, a mélységesen mély középkorról és a történelmi egyházak talibanizmusáról. A Buda-féle publicisztikát három vonás teszi félreismerhetetlenné: 1. szerzője képtelen röviden fogalmazni, 2. az eddig csak a jehovista utcai térítőknél tapasztalt módszer, amely a Biblia étlapszerű használatából áll, (a velünk élő Kupa Mihály azt is hozzátenné, hogy a ballibeknek ő olvassa el a Szentírást) 3. lehetőség szerint hivatkozás senki által nem jegyzett (ergo ismeretlen), néhány ezer főt számláló marginális szervezetek állásfoglalásaira (a címben foglalt béna szóvicctől elhatárolódom). Ezekben a publicisztikákban egyre gyakrabban bukkan fel a Sátáni Mosolyú Magyartálib - Péterünk csöppet sem az olcsó népszerűségre hajt.
Személyes kedvencünk az az írása, amelyben nehezményezte, hogy a Deák téri evangélikus templomban, a Biblia évében, a Múzeumok Éjszakáján, a főbejárat zárva tartása mellett (tudjuk, ott voltunk) felolvassanak a Bibliából. Biztos így nézhet ki a szabad egyház a szabad államban, ahol szabad szappanozni. A derék kubikos a biztonságpolitikáról átnyergelt állam és egyház viszonyára, a katolikus egyház csepülésére, most pedig már esztétai feladatokat is vállal (ld. a vendégszereplést Orosz Józsefnél). Hiába, fogyatkozik a csapat: a hajósinasnak is a parancsnoki hídon a helye. Részt is vesz serényen a legutolsó debil aláírásgyűjtésben is.
Ps.: A pénteki ÉS-ben publikált sületlenségeit a Halmai-ügy kapcsán majd belinkeljük, ha meglesz az onlájn meg az úri kedvünk úgy tartja.
Hátránya: hadar
Előnye: badar
Hiszterométer: Néhány hónappal ezelőttig 6/10, mostanság már 8,5/10, de szívünk szerint öt dan.
