Árokásó Top100

Bencsik Andrásról, a Demokrata alapító-főszerkesztőjéről oly sokan elmondták már: a Népszabadság újdondászaként működött a nyolcvanas években, hogy magunk is szégyelljük ennek emlegetését. (Személyes kedvencünk a dürrenmattos zamatú A bolgár tábornokasszony, de lehet még csemegézni itt.) Az igazán beszédes azonban az érintett válasza erre az aljas inszinuációra: ő egykori munkahelyén, az egypárt központi lapjánál  ízlelte meg a sajtószabadságot. Ami azért a bringa túltolásának minősített esete.

A rendszerváltozás után elindította a Pesti Hírlap c. napilapot, majd annak megszűnése után a Demokratát, amelyet randomszerűen Magyar Demokratának is hívnak, de mindenképpen konzervatív hetilap, oda van írva a fejlécre, tehát annak kell lennie. Bencsik rendkívül rossz kabala bármely politikai erőnek: 1992-ben, a Csurka-dolgozat után belépett az MDF-be. Innen kizárták. Rövid ideig Schamschula Györgyöt tartotta politikai vezérlőcsillagának (így mondjuk könnyű elképzelni az éjszakát), majd felbukkant a Torgyán-féle kisgazdapárt környékén. 1998-ban a Giczy-féle KDNP jelöltjeként rohanta le a mit sem sejtő somogyiakat. Hat éve a Fideszt erősíti.

Ott volt a berlini fal leomlásánál, a romániai forradalom zűrzavarában, az I. Öböl-háborúban Bagdadban, Belgrád bombázásánál és a II. Öböl Háborút is megjárta. Öt éve pedig ott van a Köztársaság képletesen ostromlott váránál, viszont elkövette a haditudósítók fatális szakmai hibáját. Nyíltan beállt az egyik oldal mögé harcolni. Orosz József, az MSZP majdnem-kommunikációs vezetője a műsoraiban exponálja, neki miért Gyurcsány Ferenc és kormánya az igazi.

Hogyan lesz valaki a polgári újságírás nagyasszonya?

Seszták Ágnes példája azt bizonyítja, hogy a kemény munka mellett néhány fontos jellemvonás is kell hozzá. Az első ilyen jellemvonás a stabilitás. A véleményformáló nem forgolódik, mint a szélkakas, hanem ugyanazokat az értékeket közvetíti az olvasó felé, akármerről is fújjon a szél. Ágnes asszony pont ilyen ember. Már 1984-ben lerántotta a leplet a Hit Gyülekezetének ördögi praktikáiról és ugyanezt megteszi ma is. Igaz, 1984-ben a hitgyüliseket még mint a népi demokrácia ellenségeit pozicionálta a Magyar Ifjúság című lapban, amelyik a KISZ KB hetilapja volt. Ugyanezeket az értékeket nyíltabban tudta kifejeztésre juttatni a Demokratában (1994, alapító tag), majd amikor onnan homályos körlülmények közepette távozni kényszerült (azt rebesgetik, Bencsik személyesen fúrta ki), a Magyar Nemzetben. Habár a Magyar Ifjúságos menet miatt gusztustalanul megvádolták azzal, hogy az állampárthoz köze lett volna, Seszták Ági még a kuruc.info-nak is tisztázó levelet írt a félreértés eloszlatása végett.

A Mester-Bölcs tandem jórendőre finom ecsetkezelésű alkotóként kezdte a szakmát. Az egykori filmkritikus a Magyar Rádióban a 168 óra–Gondolat-Jel társulatban a kultúráért volt felelős.

Ízlésformáló  műsorát - nagy szerencséjére - nem sokkal a Vasárnapi Újság után sugározták, így sokáig nem volt feltűnő, hogy nyílt uszítás nélkül is lehet szép árkokat ásni.

Ellenálló imágóját egyszerre kenetteljes és elfúló hanghordozása is tükrözi: kitűnően alakítja azt az embert, aki a golyózáporban még éppen beért a stúdióba, hogy hősi halála előtt ajánlhasson egy értékes filmet vagy könyvet övéinek. Természetesen harca közben családja jövőjéről is gondoskodott.

A szó szoros értelmében a legnagyobb ívű karrier az övé. A nyíregyházi televízió házi show műsorától az elektronikus média legnézettebb produkcióján keresztül egészen a csatornáján az Újságíróklubot is megtűrő ATV-ig a média széles spektrumát bejárta, hogy aztán a végén az Egyenes félreBeszéd televíziója se tűrje meg egyoldalúságát.

Amennyire emlékszem, jó újságírónak indult. Pályafutását a Magyar Rádió Nyíregyházi Stúdiójában kezdte, onnan került tovább a 168 Órához. Itt tényfeltáró riportjai miatt többször is összetűzésbe keveredett („álompárti”) főnökeivel, mígnem 1986-ban távozni kényszerült a Rádióból.

Hunnia felkent vezére és forróvérű megmondóembere, étteremtulajból lett széljobbos médiaceleb, önjelölt Trianon-szakértő és szittya divatdiktátor. Budaházy György egy radikális multitalentum, aki elsősorban ősmagyar exkavátor nyilakat szór szerteszét e hazában, utcai szónoklatok, zavargások, felbujtó levelek vagy szentkoronás rádióadások formájában.

A kuruc.infos szubkultúra főállású szabadságharcosa a 2002-es parlamenti választások után híresült el, mint az Erzsébet híd blokádjának mártírja. A győztes koalíció állítólagos választási csalása miatt a szavazatok újraszámlálását követelve egyfajta taxisblokád deja vu-t hozott össze Lelkiismeret '88-as bajtársaival, megbénítva ezzel Budapest belvárosát és jóideig a közéletet is. 

Másodvonalbeli árokásó, sokszoros bajnokcsapat brigádvezetője, jelenleg a szakszövetség Sóhivatalának elnöke. A kubikosok Minarik Edéje.

Ars poetica:  „Vannak, akik ásnak. Mások ásatnak.”

(ismeretlen kubikos a XX. századból)

A kis Pali jele az óvodában a kaméleon volt, s ez meghatározta pályáját. Még ifistaként került az egyeduralkodó Jánosgyöngye Mgtsz elitbrigádjához, ahol többnyire csak tartalékként számítottak rá. Egyetlen emlékezetes mérkőzését a Meggymagosok ellen játszotta, ahol csodálatos humuszkaparással indította az egyesület balszélsőjét, Szabó LVI ’agydaganat’ Lászlót.

Punnyadt, ergya korosztály a mienk. Slágerírók és tinisztárok kapják fel az ásót, előre láthatóan elkeserítő eredménnyel. Honnan lehetne meg az a tartás és harci szellem ezekben a versenyzőkben, mint Bodor Pálban, akinek apja-anyja kommunista ellenálló volt, saját maga 14 éves kora óta kommunista, nagyapját (aki nem volt kommunista) pedig a nyilasok ölték meg, amikor kommunista fiát próbálta a kimenteni a karmaikból?

Igazi nehézsúlyú árokásó, botránygyáros újságíró és perprovokátor. Juszt László a Rádió Krónikában és a 168 órában kezdte karrierjét a szürke Kádár-érában, a Népszavában és a Napkeltében folytatta, majd a Kriminális c. műsorral futott fel igazán a naposabb 90-es években. Oknyomozásait szereti saját politikai vagy üzleti érdekeinek alárendelni. A Fidesz ellen folytatott magánharcának startlövését a "Juszt-ügy" adta meg tíz évvel ezelőtt.

1998-2002 (Juszt for The Party)

Miután kormányra kerültek a "Fiúk", Kriminális nevű hetilapjában 1999-ben megszellőztetett pár állítólagos államtitkot, amiért őt kirakták az MTV-ből és az újság is megszűnt. Sérelmeit rögtön megírta egy sikerkönyvben, pereket indított és tett egy könnyed kijelentést is:

A KOMM-MÉDIA KIRÁLYA

Szereplők:
Konferanszié
Művészúr, majdnem Kossuth-díjas
Hacsek és Sajó, sokat használt komédiások

(Kabaré színpada, a függöny előtt konferanszié áll)

KONFERANSZIÉ: Ez egy ilyen ország, kéremalássan, ahol adócsalókra is lehet közpént bízni. (kacsint) Nem, nem, kéremalássan, most egy színházigazgatóra gondoltam.

Rákay Kálmán alias Philip sokáig az első magyar zenecsatornán a VIVA TV-n vezetett műsorokat tiniknek. 2002-ben egy áprilisi napon a fiatal tévés váratlanul coming-outolt és beállt a Fideszhez kokárdás konferansziénak, majd Borókai Gábor felkérésére a HírTV-hez műsorkészítőnek. Az ex-VJ azóta mérsékelten profi árokásóvá is vált, azonban gyorsan meg kellet tanulnia hol húzódnak a szalonképesség határai miután valaki kiszivárogtatta az ő kis 'őszödi-beszédét'.

Erkölcsi skizofrénia, politikai nihilizmus, liberális anarchizmus - kulcsszavak egy életműhöz. No nem feltétlenül Helleréhez (bár miért ne?) - ezeket ugyanis ő használta egykor a 20. század egyik legnagyobb írójával szemben.

A filozófus asszony korán kezdte ároktani  stúdiumait, alig volt  húszas éveinek közepén, amikor magánszorgalomból  legyakta a polgári burzsoáziában fetrengő  Kosztolányit (s mellékesen Babitsot). Méltatlanul elfeledett kötetéből (1955, kiadása 1957) itt most csak ennyit idézünk, mintegy digestive célzattal: "Kosztolányit ... jellemgyengesége,  gyengeségérzete sodorta a l’art pour l’art felé. … kétségtelenül gyűlölte a polgári társadalmat. … Itt csak a proletariátus irányában lehetett volna kiutat találni. S éppen ezen az úton torpan meg Kosztolányi." Hiába, a Lukács-iskola nem adott a sznobizmusra és holmi polgári finomságokra...

A vörös farok a filozófus asszony életművének nem jelentéktelen kísérője, mondhatni, értelmiségi haute couture-jének évtizedeken át szőrét hullató stólája. És  különdíjas teljesítményt ért el abban, ahogy megvált tőle: míg sokan mások elsunnyogták, elhallgatták előéletüket, ő 1989 után két bőrt húzott le az ímígyen vörösfaroktalanított teremtményéről: A reneszánsz ember c. könyvéből (1. kiadása 1967-es) "egyszerűen kivette a Marx és Lukács (Lenin, Makarenko, Márkus stb., szóval a "marxista") hivatkozásokat. Persze mindezt nem lehet kilóra mérni, de az interpretációk kétharmada elveszett".

Ismét egy '56-os, ismét egy brilliáns karrier. Eva S. Baloghgal szemben azonban egy professzionális véleményformálóval van dolgunk. Paul Lendvai 1929-ben született, 1944-ben svájci útlevéllel bekkelte ki a vészkorszakot, 1947-ben újságírói karriert kezdett, 1953-ban nyolc hónapra internálják és Nagy Imre amnesztiájával szabadul, 1957-ben Ausztriába emigrál, 1959-ben állampolgárságot kap, 1960-tól a Financial Times bécsi tudósítója, később az Europäische Rundschau főszerkesztője (magyarul Európai Szemle címen jelent meg), az ORF kelet-európai szerkesztőségének vezetője, majd a Radio Österreich International intendánsa. Politikailag is aktív volt Bruno Kreisky osztrák kancellár bizalmas tanácsadójaként. Mindeközben szorgosan írta a könyveit Magyarországról és terjesztette a magyar zsenialitás jó hírét. Még III/III-as ügynökök lebuktatására is futotta az idejéből. Többek között tulajdonosa az Europa Institute által alapított Corvinus-díjnak is (nem keverendő a Múltból ízléstelenül feltámasztott Corvin-lánccal, amelyet egy Paul Lendvaihoz hasonló baloldali  elkötelezettségű közírónak esélye se volt megkapni).

A Gede testvérek kiadványainak egyik szerkesztője, olykor előszóírója, a Szálasi Ferenc emlékezete című opus szerzője (lásd itt és itt), a Mein Kampf magyar fordítója. Roppant érdekes figura, de keveset lehet tudni róla. Az alábbi szövegközlés ezt a hiányt hivatott pótolni.

A magyar külpolitikai újságírás nagy generációjának tagjaként egykor Ipper Pállal és Aczél Endrével osztották az igét. Emlékszik-e még valaki arra, ahogy Ipper Pál pipázva kommentálta a híreket a politikailag kevésbé felkészült tévénézőknek?
Most jóindulatúan inkább nem térek ki külön arra, akkoriban milyen belügyes kapcsolatok kellettek, hogy egy újságíró külügyes lehessen. Maradjunk annyiban, hogy Moszkvából vagy Washingtonból tudósítani különlegesen bizalmi állás volt.

Avar János nyilván külpolitikai felkészültségének köszönhetően kapott washingtoni posztot, én nem hiszek az UFiban megjelent rosszindulató sejtetésnek, miszerint azt sem tudná, miről ír.

A garbós-oldszkúlszemüveges 'elvtárs' kinézetet mai napig büszkén felvállaló politológus keményvonalasabb nyilatkozataival szokott itt-ott feltűnni, amikben talán Paul Lendvai mellett az egyetlen aki még látja a hosszútávú sikert Gyurcsány Ferenc személyében. Ágh Attila az, aki szerint az őszödi beszéd semmilyen komoly mérföldkövet nem jelent a hazai politikai életben. Az MSZP legutóbbi önkormányzati vagy népszavazási buktája után is azt jósolta, azok valójában a miniszterelnök megerősődését hozzák majd a pártján belül.

A nemzet filmrendezője ifjú titánként az MSZMP ünnepi műsorainak koreografálásával ütöttel el fölös idejét. A rendszerváltás óta készített filmjei közül nehéz eldönteni, melyik a legrosszabb: a Honfoglalás, a Trianon, a Horthy Miklós, a kormányzó, vagy a legújabb remekmű, az Adjátok vissza a hegyeimeit. Teljes tehetségtelenségről csak azért nem beszélhetünk, mert az István, a király rendezője is Koltay mester, bár erős a gyanúnk, hogy a Szörényi-Bródy produkció annyira jó, hogy egy átlagos tiszai gátőr rendezésében is óriási siker lett volna. A Koltay-filmek általában unalmasak, az ember bambán néz maga elé, a sólyom mélabúsan száll, miközben a jobboldali (?) mitológia újabb és újabb elemei pörögnek. A tábornak viszont igencsak tetszik, a Horthy-film vetítése után legalábbis hangos tapsra fakadtak a nézők az Urániában, a Wass Albertről szólót pedig maga a leendő közönség finanszírozta meg. Koltay Gábor mindenestre utolérhetetlen a hiperérzékeny témák totális egyoldalú ábrázolásában, ezért mindenképpen feketeöves árokásónak jelöljük.

Előnye: elvásott a veres csillag
Hátránya: filmeket rendez

Hiszterométer: 7/10

Örömmel venném, ha a színvonalat emelendő (ja, tudom: -andó, -endő a magyarban ...) a kommentelők tartózkodnának a származás emlegetésétől, az állathasonlatoktól és a fizikai erőszakra buzdítástól. Ez itt nem a kuruc.info vagy az ATV sms-fala. Ha valaki még nem jött volna rá, nem a személy a lényeg (ami nem jelenti azt, hogy ne lenne fontos!), hanem a magatartásminta, nem a származás érdekes, hanem a cselekedet, nem a kinézet fontos, hanem a leírt és elhangzott szavak.

Higgyétek el, sokkal nagyobbat üt egy visszafogott elemzés értelmes kommentekkel megspékelve, mint egy halálos kimenetelű vagy annak szánt verbális gázolás.

Bal- és jobboldali kommentelők, ne felejtsétek, hogy az túloldalon a brutális kommenteket szívesebben fogják idézni, mint a távolságtartó elemzéseket. És persze ez senkinek sem jó.

Az Árokásó adminisztátori és/vagy moderátori jogosultsággal rendelkező szerzői tudtommal eddig nem töröltek egyetlen bejegyzést sem. Ami rendben is van. De azért jusson néha eszetekbe, hogy máshogyan is lehet. Például így:

Nem is értjük, hogyan válhatott egy, a legmélyebb lövészárkok között egyensúlyozó asszony vérbeli árokásóvá. Hankiss Ágnes munkásságával szinte egyenértékű rokoni kapcsolatrendszere, csak röviden: édesapja Erdős Péter, a hírhedt kommunista popcenzor (a nyolcvanas években börtönre ítélt CPg punkegyüttes tehát H.Á. nagymamáját emlegette negatív jelzők között). A Nagy Imre környezetében dolgozó édesanyja révén Hankiss Ágnes ráadásul snagovi gyermek volt. Első férje a liberális-de-azért-kedveljük megmondóember, Hankiss Elemér professzor, második férje a Vitézy-klán tagja, aki egyúttal a Zorbánviktor, vagyis a patásördög rokona is (több áttéttel, thanks Syr). Fia pedig a BKV alázásában elévülhetetlen érdemeket szerző Vitézy Dávid, aki kora huszonéves Lauder-végzettként a Fidesz delegáltja a BKV felügyelőbizottságában. Huhh.

Mindenki másképp csinálja. Van aki csákánnyal, van aki kis kertészkapával. Van aki keményen belevágja az ásót, van aki finoman munkálja a földet.

Az árokásó módszereket majd kivesézzük külön, itt most arra kérnélek benneteket, gyűjtsük össze a legjellemzőbb és legemlékezetesebb nyelvi fordulatokat.
Lehet az gyakran használt és elcsépelt, vagy éppen az egyedisége miatt különleges, esetleg szellemessége miatt szórakoztató.

Egyszerű "mucsai" és a "nemzet testén éktelenkedő fekély" mind jöhet. Lehet közhelyes, lehet röhejes, lehet szellemes. Meg se álljunk százig!

Kedvcsinálóként álljon itt pár klasszikus páros:

bőgatyás - idegenszívű

panelproli - huszonhárommillió román

őszödi böszme - falusi Elvis

Jelöltünk nem árkot ás, hanem barikádot épít. A magát politológusnak tituláló Tóth Gy. krédója szerint nem is próbálkozik az el nem kötelezettség látszatának komolyabb kihívásával:

"Nem leszünk semlegesek, objektívek és kívülállók, mert ez egyébként is lehetetlen."

Neki is megadatott, hogy kipróbálja magát a gyakorlatban, Orbán Viktor miniszterelnöksége idején egyik tanácsadója volt. Azóta, többek közt hősünk áldásos munkájának köszönhetően, a jobboldal ellenzékben van, ő pedig nem rest ostorozni a Fideszt sem e sikertelenség miatt.

Üdvözlöm a kedves nézőket, blogolvasókat! Az újkori magyar történelem legemblematikusabb reggeli tv-műsorát, a Nívó-Díjas Nap-kelte Árokásó különkiadását látják, olvassák. A lassan 20 évessé váló politikai-bulvár-közéleti show az ország napi ébredéséhez nyújt felettébb szórakoztató és kiegyensúlyozott közszolgálati tartalmakat. Ma jól ismert archív felvételekből hívtunk elő olyan vendégeket és kérdezőket, akik a szakadék mindkét oldaláról érkeztek és éles képet adnak arról, mi is az a közszolgálati árokásás.

Ha valaki nincs tisztában vele, hogy mit is értünk árokásás alatt, azt ajánlom lapozza fel a képen látható úr 2006 óta elkövetett munkásságát. (Habár úgy tudom, DJ már a pre-őszödi időszakban is jól forgatta az ásót, de mivel személyes tapasztalatom ezzel kapcsolatban meglehetősen hiányos, maradok az elmúlt 2 év megítélésénél.)
Előfordulási területei: Népszava, Népszabadság, 168 Óra, Magyar Televízió. Utóbbinál hetente egyszer műsorvezetőként is megörvendezteti a nézőket. (Dobos Menyhért ilyenkor hol van?!...)

Bánó András a közszolgálatiság ikonja, többek között az MTV Híradójának volt műsorvezetője, az MTV Esti Egyenleg és Objektív című hírműsorainak főszerkesztője, huzamosabb ideig pedig a Nap-kelte cím sztárprodukció immanens tagja. Az ő nevéhez fűződik egy korábban nagy port kavaró, a „Göncz Árpádot nem hagyták szóhoz jutni a skinheadek” című egyenleges sztori is, melyet egyébként hosszú pereskedés után megnyert Pálfy G. István és a most a Hírtv-nél dolgozó médiaforradalmár Császár Attila ellen. Hosszú vívódás – és némi pletyka után – végül is megtalálta megérdemelt helyét a magyar média emelkedő csillagán. Ott, ahol az egyenes beszéd alapkövetelmény.

Méghogy egy nyugdíjas már csak a társadalom nyakán élősködő inaktív! Nyugger, mintegy.

Ez lehet így mucsai feketeországunkban, de nem ám a fejlett Nyugaton. Ennek élő példája Eva S. Balogh.

Eva S. Balogh, az '56-os emigráns mögött egy köztiszteletben leélt történészi pálya van, amely egészen a Yale dékáni székéig vitte. Ám eljöttek a nyugdíjas évek és Éva unatkozni kezdett Basset vadászkutyái ellenére.

Minő szerencse, hogy az internetes politikai viták éppen ekkor kezdtek fellángolni immár magyar nyelven is. Éva szerényen kezdte egy nyílt levelezőlistán, majd zárt levelezőlistát alapított, aholis kedvenc műsorszáma a nem tényszerűen gondolkodók (vagyis nem a baloldali koalíciós pártok híveinek) virtuális megtaposása, majd a listáról való kizárása volt. Mindez azonban nem volt, nem lehetett elegendő egy Évához hasonló kaliberű közírónak.

Így hát blogot alapított. Természetesen angol nyelven, mivel a magyart már nem bírja igazán.