A magyar árokásók egy klasszikus alcsoportját alkotják azok a vén tapasztalt macherek, akik a vérzivataros 20. század valamelyik pillanatában, érthető vagy érthetetlen okokból elhagyták az országot, és valamelyik nyugati államban futottak be tekintélyesnek mondható karriert. Vitathatatlan befolyásukat pedig saját (saját?) érdekeik mentén vetették és vetik is latba külhonban, ezzel is manipulálva a nagybetűs Nyugat véleményétől még mindig elaléló magyar közéletet és médiát.

Közéjük tartozik Paul Lendvai, a Der Standard Orbán- és populizmus-szakértője; Eva S. Balogh, a Yale Orbán- és populizmus-szakértője; és bizonyos mértékig ide tartozik a Berlinhez kötődő Konrád György is, aki a komplett német kulturális elit Orbán- és populizmus-szakértője. És - bár nem akarjuk csökkenteni ESB érdemeit, az Egyesült Államok legnagyobb magyari árokásója (a komplex megítélésű Tom Lantos elhunyta után) Charles Gati.

A John Hopkins egyetem professzora 1956-ban emigrált Magyarországról, előtte a Magyar Nemzetnél dolgozott újságíróként. Politológusként szerzett kint diplomát, majd egyetemi berkekben haladt előre. A Clinton-kormányzat első éveiben főtanácsadója volt az európai és orosz ügyeknek a külügyminisztérium politikai tervező részlegénél. Ezt a posztot az idősebb George Bush elnöksége alatt is betöltötte.

Mindez jellemző Gatira: ügyesen egyensúlyoz az amerikai belpolitikai határvonalak mentén, nyilatkozataiban, dolgozataiban mindig ügyel a mainstream amerikai érdekek és nézetek képviseletére. Így mindkét oldal szolgálatára állhat, ha úgy hozza a sors. Ha kell, keményen osztja az oroszokat, ha kell, fájlalja a közép-kelet-európai országok uniós csatlakozását (mert az az amerikai befolyás csökkenését vonja maga után).

A nagypályás témákon túl azonban magának kapirgál a hazai szemétdombon. Putyin ekézése mellett Gyurcsányt mosdatja a Nabucco-ügyben. Ami azért vicces, mert (szigorúan meg nem erősített forrásaink szerint) néhány nappal a Déli Áramlat szerződésének moszkvai aláírása előtt Gati még azzal házalt Washingtonban, hogy őt a magyar kormány arról biztosította: nem írnak alá semmilyen szerződést. Magyarul hülyét csinált magából, Feriékből pedig szószegőt.

Pedig előtte nagyon igyekezett a Nagy Összekötő szerepében játszani: Gyurcsány washingtoni látogatása kapcsán a Népszabadságban az "új Közép-Európát megtestesítő államférfiként" beszélt a pápai gyerekről, az Estében meg arról regélt: "nagyon sokat számít" Bush és Gyurcsány találkozása, mert nyilván "körülnéztek a vidéken, és látták, hogy itt van egy fiatal, tehetséges politikus, akivel szeretne Bush jobban megismerkedni".

Gati, a térség szakértője szerint továbbá az ellenzék gyengíti a magyar demokráciát, Orbánt Le Pennel állítja párhuzamba ("Le Pen támogatottsága soha nem kúszott 18 százalék fölé, míg Orbán jobbodali koalíciója 49 százalékot kapott") (sajnos egy másik árokásó, Celestine Bohlen és a Google keresője együttesen megtévesztették a posztírót: fenti állítás Bohlené és nem Gatié). Gati szerint Orbán "túl fiatal ahhoz, hogy elmenjen focizni vagy edzőnek valahová".

Charles Gati árokásói teljesítményéhez végül nagyban hozzájárul az a tény, hogy Friderikusz Sándor ATV-s műsorának rendszeres szereplője volt, és ez nem igényel különösebb kommentárt. Gati az amerikai elnökválasztás előestéjén nagyszabású elemzéssel jelentkezett a befolyásos American Interest magazinban a közép-európai helyzetről. Ismerve demokrata kapcsolatait, ez bizony bejelentkezés lehet egy bizonyos tisztségre.

Előnye: nagypályás csatár

Hátránya: kispályás hátvéd

Hiszterométer: 7 / 10