Árokásó Top100

Egyezzünk meg abban, hogy csak baj van belőle, ha egy író vagy költő szavait szó szerint veszik. Mert ugye mit csinál egy író? Tapasztal, olvas, hall, majd mindezekből létrehoz egy világot, amely több-kevesebb kapcsolatban van a valósággal. Ha az író a dokumentarista stílust űzi, akkor a mű szoros kapcsolatban áll a realitással, de a skála egészen a legvadabb fikcióig terjed.

Ennek a közhelynek a tisztázását mindenképpen fontosnak láttam a Nádas Péter árokásói teljesítményét értékelő szösszenet előtt. Nádas Péter nagy író, de ezzel, akárcsak Konrád György esetén, nincs módomban foglalkozni, tekintettel arra, hogy annyit értek egy Nádas-kaliberű író műveinek szakszerű értékeléséhez, mint hajdú a harangöntéshez. Az viszont még számomra is nyilvánvaló, hogy rendes íróhoz illően Nádas Péter is szabadon bánik a valósággal. Például így lesz apjából elhárító tiszt, amikor a valóság az, hogy kommunista szüleiből a Rákosi-rendszerben állami tisztségviselő lett, de nem az állambiztonság munkatársa, vagy így kapunk egy képet Leni Riefenstahlról, amint éppen közeli tarkólövés után agyvelő kifröccsenését kénytelen végignézni.

Nádas Péter közéleti interjúira vagy publicisztikáira azonban nincsen felírva az első bekezdés figyelmeztetése.

Vannak árokásók, akik sokáig el tudják rejteni magukba szenvedéseiket, a magyar sors felett érzett aggódásukat. Apró gesztusokba kénytelenek sűríteni a fájdalmukat, teszemazt az ember úgy bassza le Matúz Józsefné elé a kávét, hogy abban benne legyen az '56 eltiprása feletti morális felháborodás, vagy úgy engedi maga elé Aczél Endrét a nyúzrúmban, hogy tudván tudja, a kipróbált hírszerző el fog botlani a felpöndörödő linóleumban, és csúfos felsülése révén ismét törleszteni lehet egy keveset az egyházi iskolák államosításáért.

Hithű, vonalas liberális szerint mindenki a maga sorsának kovácsa, és aki hülye, megérdemli a végzetét. Vágó István sokat tesz ezért az eszméért, amikor a hitelválság kellős közepén, ma is főműsoridőben buzdít hitelfelvételre. Nyilván boldog plazmatévé és újautó tulajdonosok áldják ezért nevét. De a cinizmus és a kapzsiság még nem tesz valakit árokásóvá. Legfeljebb a hitelességét veszti el így a hitelvigéc, de ezért is jár egy vaskos faszkorbács.

Szocialista elvtársaknak lakossági fórumot tartani sem bűn, csak baromira kínos. Ennél már csak az kínosabb, ha a média nemhivatalos szürkeállománya Gréczy Zsolt segítségét kéri Fábryval folytatott vitájához. (Ennél a pontnál tartok egy kis szünetet, hogy egy egészségeset röhöghessen az olvasó.) Ez persze meg is látszott azon a vitán, azóta is kínoz a kiváncsiság: vajon magától képes lett volna egy gyengébb képességű kapcsolat.hu felhasználó teljesítményére? A "Hat éve az történik, amit a Fidesz akar..." ment volna segítség nélkül is?

Vágó rég idekívánkozott, már csak az alábbi történet miatt is, csak egy kicsit későn ébredtem* eszméltem. Ma régi adósságot törlesztek felé (ééérted? kacsint).

Vannak árokásók, akik leküzdik magukat az ásónyélig, vannak, akik ott szocializálódnak és vannak, akik tudatosan választják ezt a foglalkozást. Ez utóbbiaknak az internet különösen ideális tenyészhelyként kínálkozik. Alacsony belépési költség, kevés, szinte semmi megkötöttség, olyan közönség, amelyik kifejezetten igényli az erős fogalmazást. Ha ehhez a névtelenséget is hozzávesszük, akkor kapunk egy olyan közeget, amelyik a legszelídebb, legudvariasabb emberből is kihozza az árokásót. Ennek a világnak jellegzetes figurája Kovátsch Gamma Bertalan.

"-Ez egy könyv?
-Nem, ez a plafon."
(egy életcentrikus orosz nyelvkönyvből)

Kedves honfitársaim! Roma barátaim!

Szomorú vagyok, szomorú, mint a farkatlan füles a szivárvány tövében. Lógathatnám kamillába csepegő orrom, de az áruló írástudók nyomába lépnék, ha értelmiségiként most nem emelném fel stencilfoltos mutatóujjam, és nem figyelmeztetnék, mennyire búsba döbbent vagyok, és már valamit tényleg tennem kell, teszem azt tett értékű szavakat.

Nem tudok hallgatni, nem tudok hátat fordítani, mint Lukács György a kivégzéseknek, mert vétkesek közt cinkos, aki néma, hogy mindjárt dekonstruáljak, még ha annyira fáj is az igazság, mint a hal Jónásnak és Jónás a halnak, ahogy Babits Mihály írta sálba tekerve, ha nem frivol ez a hasonlat, mert Kaliforniában most engem is torkon ragadott a jéghidegen bűzlő rasszista lehelet. Szülőhazámból. Igen, Magyarországról, amit Radnóti, nem tudom, ismerős ma még ez a humanista név-e, mikor az auschwitzi pernye mindent betemet? És Jenő nem adta vissza a Shelley-kötetet. Soha már. Amire mondhatni, hogy csak egy karcolás, egy semmiség, igazán nem fájhat, de vérezni, azt nagyon tud nekem, hát még a mai magyar közélet szája, amit most bevert a romakérdésbe, vagy be akar, de már előre habzik, mint a méregoldat, vagy előttem a plussztabletta, itt Los Angelesben, mikor az elmúlt hetek magyar sajtóját lapozom a számítógépen, míg mások csak morzsinkálnak.

„...a nagyszerű Tarlós István, régi, bejáratott fasiszta...Eddigi, a Szigettel kapcsolatos megnyilvánulásaiból bennem egy náci képe bontakozott ki, de ez inkább megérzés, mint tényeken alapuló megállapítás. Inkább azt mondanám, hogy nem fasiszta talán, de náci hangulatot áraszt. Homofóbiája, meg az egész megnyilvánulási formája”

Ezeket állította Para-Kovács Imre Tarlós Istvánról a Budai Liberális Klub legutóbbi találkozóján. A mindenféle napi print lapokból kirakott megmondóember-blogger-publicista úgy tűnik ma már hivatalosan is az SZDSZ Kende Pétere, aki pókerarcú zombiként összekeveri a liberalizmust a kiadós fasisztázással.

Épp nézegettem, hogy a fenti úriember kimaradt a gyűjteményünkből, pedig ha valaki, hát ő biztosan emeli illusztris társaságunk fényét. Nem hiszitek? Akkor olvassatok!

Egy kis előzmény: Hardy Mihály két és fél évtizeden át dolgozott televíziós újságíróként. 2003 és 2005 között a Magyar ATV hírigazgatója is volt, előtte 1997 és 2000 között a TV 3-ban töltött be különböző vezetői posztokat, egyebek között hírigazgató és a HÍR 3 műsorvezetője is volt.

Mert az kevés az árokásósághoz, hogy valaki utálja az amerikaiakat.

Lehet tapsolni a megsebesített óriás gondjainak. Lehet az amerikaiaknak felróni, hogy megbombázták Szerbiát. Lehet jósolni az amerikai hegemónia végét. Sőt, még a fideszes Németh Zsoltot is lehet támadni azért, mert nem ismeri fel a realitásokat és felizgatja a stabilitásáról ismert, megbízható gázszálítót, Oroszországot.

Mert az is kevés az árokásósághoz, hogy valaki a globalizációt is utálja.

Lehet somolyogni azon, hogy a tőzsdeguru Soros globalizációkritikával üti agyon szabadidejét. Lehet azon rágódni, vajon az állami szabályozás megszűnése növeli-e a globális válságok valószínűségét. Sőt, a neoliberalizmust is lehet szitokszóként használni.

Még azt is megkockáztatom, hogy a magyar sajtó színvonalába bőven beleférnek apróbb sunyiságok is. Nálunk ez is kevés az árokásósághoz.

"Nagyon hálás vagyok Slota úrnak, hogy kiborította a bilit" - mondta Tamás Pál szociológus, a Magyar Tudományos Akadémia Szociológia Kutatóintézetének vezetője egy legutóbbi kerekasztal beszélgetésen a magyar-szlovák konfliktusra reflektálva. És milyen igaza volt. Egy populizmus-radikalizmus csúcsszakértő csak benefitálhat abból ha Szlovákia jelenlegi kormányának magyargyűlölő és populista tagja támadja és ezzel felnagyítja országunk történelmi eredetű problémáit, illetve az extrémista csoportok megnyilvánulásait. A téma elkötelezett gurujaként lehet továbbra is kutatnia, mélyreható cikkeket írnia vagy szemináriumi prezentációkat kérnie arról, milyen ártalmas és káros a honi jobboldal, azaz a radikális újközép mert integrálta a veszélyes szélsőjobber és fasisztoid elemeket.

A magyar árokásók egy klasszikus alcsoportját alkotják azok a vén tapasztalt macherek, akik a vérzivataros 20. század valamelyik pillanatában, érthető vagy érthetetlen okokból elhagyták az országot, és valamelyik nyugati államban futottak be tekintélyesnek mondható karriert. Vitathatatlan befolyásukat pedig saját (saját?) érdekeik mentén vetették és vetik is latba külhonban, ezzel is manipulálva a nagybetűs Nyugat véleményétől még mindig elaléló magyar közéletet és médiát.

Közéjük tartozik Paul Lendvai, a Der Standard Orbán- és populizmus-szakértője; Eva S. Balogh, a Yale Orbán- és populizmus-szakértője; és bizonyos mértékig ide tartozik a Berlinhez kötődő Konrád György is, aki a komplett német kulturális elit Orbán- és populizmus-szakértője. És - bár nem akarjuk csökkenteni ESB érdemeit, az Egyesült Államok legnagyobb magyari árokásója (a komplex megítélésű Tom Lantos elhunyta után) Charles Gati.

Réges-régen, egy másik galaxisban a gazdaságot nem vak piaci erők mozgatták, hanem gondos kezek tervezték tudományos alapon. A tudományos fejlődés, mint tudjuk, nem áll meg, ezért a gondos kezek gondoskodtak a tudományos alapok megújításáról, akarom mondani modernizálásáról is. Létrehoztak hát egy elit gárdát, gondosan megválogatott háttérrel, amely gárda a tervgazdaság újabb és újabb csodafegyvereit eszelte ki az Új Gazdasági Mechanizmustól a tulajdonreformon át a piac-szocialista gazdaságirányításig. Azonban a tervbe hiba csúszott. Az elit gárda a nagy fontolkodásban oda jutott, hogy szocializmus - legyen bár piac-szocializmus - megreformálhatatlan. Ennek pedig egy oka van: ha nincs valódi tulajdonos, nincs hatékonyság se. A kibontakozás útja az, ha a gazdaság működtetése valódi tulajdonosok kezében van.

Mondom, valódi tulajdonosokéban, nem is tájékozatlan prolik kezében.

Földesi Margit történész (területe: huszadik századi magyar és egyetemes történelem), a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tanít és férjével, Szerencsés Károllyal közösen ad ki könyveket. Ihletet többnyire férje munkásságából merít: órái szerencsés Eltés szemináriumainak licencei (ezért látogatásra érdemesek). A könyvek jók, a központozási hibák gyakorisága miatt viszont nehezen olvashatóak. Talán Földesinek nincs ideje átolvasni munkáját a kiadás előtt, mivel nagyon elfoglalt. Olyannyira, hogy csak pénzért ad interjút. Ez pedig meglehetősen barátságtalan hozzáállás egy olyan hölgytől, aki egyben médiamunkás is, kvázi kollégája annak, aki interjút kér tőle.

Vannak emberek, főleg az új generációhoz tartozó exkavátorok, akik nem egy hosszú élet verejtékes munkájával küzdik le magukat az ásónyélig, hanem már ottan szocializálódnak. Buda Péter testvérünk ilyen jelenség. Neki már a gimnáziumi tanára is Debreczeni József volt, és szakmai útját pedig Gábor György egyengette a  rendszerfüggetlen szakértősködés felé, majd a mi Sanyink biztosította, hogy a sajátos dikciójú földipari szakmunkás eljusson a munkásőrözvegyek szívéig. Persze hát genyók vagyunk, de ezt nem hagyhattuk ki: az a Debreczeni még nem ez a Debreczeni és Budának sokáig azért bocsátottunk meg, mert nagybátyja édesapja (kösz, BP), Buda Ferenc versei a kedvenceink közé tartoztak. Figyeljünk fel ugyanakkor valláspolitológusunk (bocs, ő nevezi magát így. Mi se tudjuk, ez mi a retek.) hogy átvette a "tőrőlmetszett náci alapvetés" szókapcsolatot mesterétől, Debitől. (Itt, Orosz József Nemzeti Lihegőjében, 0:30-nál, köszönet Tölgynek.)

A hungarian excavator in New York, avagy Egy magyar árokásó New Yorkban címmel remek könyv jelenhetne meg az amerikai Népszava (igen ott is van) főszerkesztőjéről, Bartus Lászlóról. Bartus úr ugyanis mindent megtett azért, hogy kiérdemelje Paul Lendvai és Balogh S Eva után a magyar expatek legnagyobb Árokásója díját, amit most ezennel át is nyújtunk neki virtuálisan. Őszintén gratulálunk!

De ki is ő valójában és miért kapja meg a megtisztelő titulust? Let's see!

A Heti Hetes alapembereinek két dolog jár szinte automatikusan: a Kossuth-díj, és hely az Árokásó-n. A rendszerben fellépő ismeretlen eredetű zavar miatt az előbbi még várat magára, de mi nem vagyunk restek megadni, ami jár.

Forró Tamás párjaként hozott új szelet a magyar politikai újságírás Ipper Pál pipafüstjétől fojtó levegőjébe. Apróbb hibák persze becsúsztak, emlékezetes Torgyán-interjújuk például olyan rokonszenvet ébresztett az agreszíven letámadott politikus iránt, hogy a tiltakozás miatt bocsánatkérésre kényszerültek.
Havas technikája azóta sokkal kifinomultabb lett. A rossznyelvek ezt ugyan sunyiságnak nevezik inkább, de hihetünk persze Havasnak is, hogy mindenkinél jobban ért ahhoz, amit csinál.

Miután az előző bejegyzésben az első lelkész is felkerült a listára, nem lehet kérdés, hogy újabb jelöltünk is ide kívánkozik.

A MIÉP színeiben az Országgyűlést is megjárt ifj. Hegedűs első országos hírű botrányát a galíciai jöttmentek hadáról szóló értekezésével kavarta. (A félreértések elkerülése végett: nem a gallegokról volt szó.) Ez első fokon másfél év felfüggesztettet ért, a másodfokú bíróság azonban már elnézőbb volt.

David Irving vendéglátása és 2007. október 23-i beszéde kapcsán a magyar református zsinat is eljárást indított ellene, a kálvinista jog útvesztői (amit én egyszerű pápistaként nem érthetek) következtében azonban továbbra is lelkészként működik a Szabadság téri templomban.
Ahol így eshetett, hogy a szeptember 20-i chartás- és csikósfesztivál idejére a "magyargyűlölet áldozataira emlékező" istentiszteletet szervezve és a véletlenek fura összejátszásának köszönhetően ismét az események fősodrába került.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy író. Mégpedig igen jó író. Annyira jó író, hogy első, nagy sikerű regényét követően nem is adták ki a könyveit Magyarországon egy évtizedig. Nagy volt aztán az öröm, amikor a rendszerváltás környékén végre olvashatóvá vált egy olyan remekmű, mint A Cinkos, vagy hogy újra kiadtak egy másik remekművét, A Látogatót.

Konrád Györggyel, az íróval viszont nem foglalkozunk, spongyát rá. Ő maga is így gondolhatta, mert miután 1989-ben alapító tagja lett az SZDSZ-nek, értékelhető művet már nem is írt többet, mondom én ezt teljesen szubjektíven. Megtörtént ez már más íróval is, a rendszerváltás furcsa szelei sokakban ébresztettek fel soha nem képzelt tehetségeket, de Konrádhoz fogható íróval nem történt ilyen baleset. Új szakasz kezdődött hősünk életében, a bohém íróember helyébe a pártpolitikus lépett. Konrád az SZDSZ-ben kezdetektől fogva a Szuverén Értelmiségi posztját töltötte be. Ez a szerep precíz arányérzéket és nagyon gondos fogalmazási képességet igényel, mely képességekkel emberünk rendelkezik is. A Szuverén Értelmiséginek elvileg semmi hatalma nincsen, de azért például Kuncze Gáborból ő csinált pártelnököt és nem kis szerepe volt és van abban, hogy a balliberális koalíció két fele újra és újra egymásra talál, melyet Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és szocialista pártelnök nem is felejtett el neki megköszönni. A szerep nehézségét az adja, hogy mindezek mellett ártatlan tekintettel kell a világba nézni és ha úgy adódik, hogy a Magyar Demokratikus Charta nyitóbuliján ott kell esernyőzni, az szinte véletlenül történik meg hősünkkel.

Most arra kérlek benneteket, képzeljetek el egy doktriner liberálist. Valakit, aki annyira komolyan veszi az egyház és az állam szétválasztását, hogy amikor Orbán Viktor a Parlament felsőházában előadást tart több száz papnak és lelkésznek, akkor emberünk abban már a fundamentális keresztény állam újraéledésének veszélyét látja. Valakit, aki annyira vonalas, hogy az üzletek kötelező vasárnapi zárvatartásának javaslata mögött ugyancsak a keresztény fundamentalizmus kísértetét látja lappangani, megdöbbentve ezzel az ezen ügy mögött ugyancsak felsorakozó szakszervezet ateista alelnökét. Valakit, akit annyira mellbevágtak a keresztény szimbólumok alatt elkövetett bűntettek, hogy a vörös csillag és nyilaskereszt mellé a keresztet is odatenné a Terror házára. Valakit, akitől ugyan a pártpolitika teljesen távol áll, de választási kampányok idején mindig aktivizálja magát és elítéli azokat - a fenébe is, elítéli a Fideszt, ami államvallás szintjére akarja emelni a kereszténységet.

Az egykoron forrónak tűnő Forró Tamás ma már csak a brókerbotrány zombiarcú elitéltjeként kerülhet vissza a főhírekbe. Hogy miként lett a Szilágyi Ákos fedőnevű III/III ügynökből ismert vidéki sportriporter, majd honi médiacápa és végül illegális bizniszeibe belebukott fantomalak, azt már sok helyen megírták. Inkább nézzük, miért is jár bérelt hely a Belvedere galéria tulajának az Árokásó-panoptikumban.  

 

Mindenekelőtt ott van műsorvezetői-riporteri karrierje a Nap-keltében, aminek indulása után Forró csúcsra járatta arrogáns kikérdező szeánszait, amikben vagy egekbe emelte vagy lejáratta interjúalanyait, épp ahogy azt a politikai és üzleti érdekei diktálták. Az ORTT-nél felduzzadt Forró-aktából pedig többoldalnyi árokásást lehetne felsorolni, egyik kiemelkedő eset, amikor a riporter 2000-ben a Nap-keltében a Magyar Rádióról megjegyezte:

Tamás kicsoda???

Jaj már, hát tudjátok, a Tamás Tibi a Népszabadság Online-tól, aki azokat az tényszerű, bár kissé unalmas cikkeket írja arról, hogy újra megjelent a pisztrán Londonban, meg hogy fehér foltok vannak a Jókai-életrajzban. A helyzet az, hogy Tamás Tibit stílusa alapján könnyű összetéveszteni akár egy tucat Népszabadság-újságíróval, mert az újságra jellemző módon visszafogottan, érvelve, tárgyszerűen tudósít mindenről. Az a típus, aki 1988-ban még fidesz/szdsz szimpatizáns volt, ma viszont már egyáltalán nem okoz neki lelki törést, hogy az állampárt volt lapjába ír. Ha a hazafiak nemet mondanak, nemet mond ő is a kettős állampolgárságra, sőt, meg is indokolja. Ha Budapest ostroma újra felszabadulás, akkor azt is megindokolja. Tamás Tibi még a kedvenc témáit tekintve sem lóg ki a sorból: Meleg Büszkeség napja, cigánykérdés és Sólyom László. Azért olyan könnyű szem elől téveszteni. Tipikus.

Szeretném kifejezni köszönetünket Föld S. Péternek. Nyilván kedves gesztusnak szánta, oktatási segédanyagként számunkra, hogy egyetlen írásban mutasson be sokat használt árokásó technikákat, a kezdők kedvéért egyszerű, közérthető, mondhatni primitív módon.

Árokásó lecke kezdőknek

A legfontosabb, amit egy jó földmunkásnak meg kell tanulnia, az anyag szétterítése. Na nem a földé, mondjuk úgy inkább, a sáré. Mert mit ér az, ha csak valami kevésbé ismert alakra fröccsen?
Legegyszerűbb módszer természetesen az általánosítás. Gyakorlatilag bármely önkormányzati képviselőről, vagy akár egykori képviselő szomszédjának az unokaöccséről lehet nagytotált nyitni egy egész pártra is. Így kerülnek hát képbe Dr. Bácsy levele kapcsán "A kereszténydemokraták."

A biztos szavazó villamosvezetők körében erősödő tendenciát mutat Gyurcsány Ferenc támogatottsága. A bérből és fizetésből élő menedzserek körében emelkedik Orbán Viktor negatív megítélése. Ilyen és ehhez hasonló mondatokat publikál rendszeresen a Szonda Ipsos, az ország egyik legismertebb közvélemény-kutató cége. Vezetője, Závecz Tibor független tudományos szakértőként szokott megjelenni a közvélemény előtt a különféle médiumokban.

Kivéve az olyan élethelyzeteket, amikor egy csepeli MSZP-s rendezvényen bukkan fel vagy a volt informatikai államtitkár barátjával, Csepeli Györggyel társpublikál. Illetve eltekintve attól az apróságtól, hogy a Szonda Ipsos legfőbb politikai megrendelője maga a Miniszterelnöki Hivatal.

Fricz Tamás, a polgári politológus reprezentánsa, akiről két szállóige is elhíresült: "egy következmények nélküli ország" és az "előrehozott választások". Az előbbit több mint egy évtizede, az utóbbit nagyjából öt éve rappeli az országnak, de nem politikusként tőle hangzott el a legtöbbször az illegitim kormány, morális válság, velejéig korrupt és alkalmatlan szófordulat is.

Az MTA Politikai Tudományok Intézetének főmunkatársa, számos könyv és tanulmány szerzője, a Fidesz iránt érzett szimpátiáját érveiben sokszor hangoztató elemző, aki a Magyar Nemzetben, Magyar Hírlapban és nagyritkán a Magyar Demokratában is publikál. A Hírtv gyakori vendége, idézettje, az Árokásó irodalomhoz köthető műve az Árok két oldalán.

Miután egy széles mozdulattal eltávolították a ma már Bayer Zsolt nevével fémjelzett Magyar Hírlaptól, rövid "szabadúszás" után a Napi Gazdaságnál kötött ki - máig is ott van.
A legtöbben valószínűleg a HírTV Lapzártájában való szereplései nyomán ismerték meg, ahol újra és újra előszeretettel magyarázza el általa láthatóan tudatlannak tartott vitapartnereinek, hogy az államadósság növekedése, az Unióban még mindig a legmagasabbnak számító költségvetési hiány, a másfél százalék körüli gazdasági "növekedés", az Európában leggyorsabb ütemben romló nemzeti valuta, valamint a közgazdász-szakma egybehangzó véleménye ellenére a magyar gazdaság állapotával alapvetően nincs probléma. Aki mégis válságról mer beszélni, az szerinte nem is járhatna messzebb a valóságtól.
Sokan nehezményezik azt a nem rég a Lapzártában tett - "gyurcsányferenci" világlátásra valló - kijelentését is, miszerint az Unió országaiban nemzetgazdaság, mint olyan, nem létezik.

Ha az interneten rákeresünk a nevére, a legtöbb találat a Semjén Zsolttal való virtuális összetűzésével kapcsolatos, amikor is a KDNP elnökének egyik parlamenti felszólalását antiszemitának titulálta, amiért Semjén perrel fenyegette meg őt, amiből végül semmi nem lett.

Előnye: időnként jogos kritikákat is megfogalmaz a Fidesszel és Orbánnal szemben

Hátránya: közgazdász létére támogatja a Gyurcsány-kormányt

Hiszterométer: 7/10

Hogyan lehet stílusosan emlékezni egy nyugállományba vonult lövészárok-harcosra?

R. Székely Juliannát ugyanis a Magyar Hírlapot mikromenedzselő stílusban irányító Széles Gábor 2006-ban kirakta az újságtól, ahol 16 évig dolgozott. Azóta Julianna eltűnt a nyilvánosság elől. Lerakta az ásót.

Azt gondolom, a veteránokra a csúcsteljesítményükkel kell visszaemlékezni. Hadd maradjanak meg az emlékezetünkben pályájuk csúcsán, teljes ragyogásukban.