Egyezzünk meg abban, hogy csak baj van belőle, ha egy író vagy költő szavait szó szerint veszik. Mert ugye mit csinál egy író? Tapasztal, olvas, hall, majd mindezekből létrehoz egy világot, amely több-kevesebb kapcsolatban van a valósággal. Ha az író a dokumentarista stílust űzi, akkor a mű szoros kapcsolatban áll a realitással, de a skála egészen a legvadabb fikcióig terjed.
Ennek a közhelynek a tisztázását mindenképpen fontosnak láttam a Nádas Péter árokásói teljesítményét értékelő szösszenet előtt. Nádas Péter nagy író, de ezzel, akárcsak Konrád György esetén, nincs módomban foglalkozni, tekintettel arra, hogy annyit értek egy Nádas-kaliberű író műveinek szakszerű értékeléséhez, mint hajdú a harangöntéshez. Az viszont még számomra is nyilvánvaló, hogy rendes íróhoz illően Nádas Péter is szabadon bánik a valósággal. Például így lesz apjából elhárító tiszt, amikor a valóság az, hogy kommunista szüleiből a Rákosi-rendszerben állami tisztségviselő lett, de nem az állambiztonság munkatársa, vagy így kapunk egy képet Leni Riefenstahlról, amint éppen közeli tarkólövés után agyvelő kifröccsenését kénytelen végignézni.
Nádas Péter közéleti interjúira vagy publicisztikáira azonban nincsen felírva az első bekezdés figyelmeztetése.
Így aztán a nyájas olvasó furcsa képet kaphat Magyarországról. Olyan hely ez, amelynek fővárosa sajnos Budapest, pedig jobban járnánk Berlinnel vagy Hamburggal. Olyan hely, ahol a magyarok szívesen megölnének még 400 ezer zsidót vagy ahol abban a téveszmében élnek az emberek, hogy a II. világháborút a németek kezdték, pedig a magyaroknak is bőven volt benne részük. Olyan hely Magyarország, ahol a lakosok nem értik meg, hogy a világon mindenhol máshol megoldott az egészségbiztosítás, csak át kell venni, ami ott van. Olyan ország, amelynek régen államcsődöt kellett volna jelentenie, hogy aztán külföldi szakértők vezetése alatt végre jó útra térjen. Olyan ország, ahol a multik megakadályozzák a polgári középosztály kialakulását és a médiát a szélsőjobb uralja. Olyan ország, amely sajnos nem képes felismerni, hogy az őszödi beszéd a retorika egyik csúcsa.
Pedig ha ezeket a kijelentéseket is a Vátesz írói munkásságához vennénk, akkor nem lenne semmi félreértés.
Előnye: hatásos képekben fogalmaz
Hátránya: hiányzik a használati útmutató a közéleti szövegeihez
Hiszterométer: 8/10