Erkölcsi skizofrénia, politikai nihilizmus, liberális anarchizmus - kulcsszavak egy életműhöz. No nem feltétlenül Helleréhez (bár miért ne?) - ezeket ugyanis ő használta egykor a 20. század egyik legnagyobb írójával szemben.
A filozófus asszony korán kezdte ároktani stúdiumait, alig volt húszas éveinek közepén, amikor magánszorgalomból legyakta a polgári burzsoáziában fetrengő Kosztolányit (s mellékesen Babitsot). Méltatlanul elfeledett kötetéből (1955, kiadása 1957) itt most csak ennyit idézünk, mintegy digestive célzattal: "Kosztolányit ... jellemgyengesége, gyengeségérzete sodorta a l’art pour l’art felé. … kétségtelenül gyűlölte a polgári társadalmat. … Itt csak a proletariátus irányában lehetett volna kiutat találni. S éppen ezen az úton torpan meg Kosztolányi." Hiába, a Lukács-iskola nem adott a sznobizmusra és holmi polgári finomságokra...
A vörös farok a filozófus asszony életművének nem jelentéktelen kísérője, mondhatni, értelmiségi haute couture-jének évtizedeken át szőrét hullató stólája. És különdíjas teljesítményt ért el abban, ahogy megvált tőle: míg sokan mások elsunnyogták, elhallgatták előéletüket, ő 1989 után két bőrt húzott le az ímígyen vörösfaroktalanított teremtményéről: A reneszánsz ember c. könyvéből (1. kiadása 1967-es) "egyszerűen kivette a Marx és Lukács (Lenin, Makarenko, Márkus stb., szóval a "marxista") hivatkozásokat. Persze mindezt nem lehet kilóra mérni, de az interpretációk kétharmada elveszett".
Eddig a emberről. És most lássunk ízelítőt árokásós teljesítményéből - amely miatt szolgálati hiszterométerünket nagyszervízbe kellett vinnünk, mert a 10-es fölé lendült az inga, márpedig azt eddig is csak kevesen érdemelték ki.
Hellerre akár mint a Napkelte stúdiójának öreg bútordarabjára is gondolhatnak sokan, elfektetve valahol a Lakat T. márkájú szőnyeg és a Verebes mintájú elemes párologtató-készülék közt. Itt szokta előadni Zorbániáit éles hangján igen szuggesztív, szinte prófétikus erővel. Általában ilyesmiket (bár ezt most a Hetekből idézzük):
"H: -Az MSZP-t vagy a miniszterelnököt semmilyen felelősség nem terheli?
HÁ: - De terheli, bár messze nem olyan súlyú és nem olyan fajta az ő felelőssége, mint Orbáné. Ő nem azért felelős, ami ősszel történt, hanem azért, mert feltételezte azt, amit egyetlen demokráciában sem lehet feltételezni, hogy létezik titokban maradó beszéd. Minden demokratikus politikus tudja, mint egy ábécét, hogy amit mondunk vagy teszünk, előbb-utóbb nyilvánosságra kerül. Ez a miniszterelnök nagyfokú tapasztalatlanságára utal. Magyarán szólva abban áll Gyurcsány felelőssége, hogy tálcán kínált egy alkalmat a Fidesznek."
Őszöd egyik legnagyobb pelenkázója [mosdatója], a rövid szünetekben pedig, nosztalgiaképp, (a kiegyezéses!) Deákhoz hasonlítja Megyót. (Még nem hallottam volna, hogy ez ügyben összeakasztotta volna vele a bajszát Debreczeni, aki ezt a hasonlatot már levédette, csak épp Fletóval és Bethlen Istvánnal, ill. másik felállásban: Fletóval és Toldival.) Heller "közéleti munkásságát" ennél hosszaban idézni tulajdonképpen értelmetlen lenne, de nem tanulságok nélküli.
Előnye: „Kalandor típus vagyok, nem szeretem a rutint. Változatosságot akarok az életemben.”
Hátránya: Épp ideje váltani.
Hiszterométer (kiakadt, így becsült szám következik): 8/10
