Ismét egy '56-os, ismét egy brilliáns karrier. Eva S. Baloghgal szemben azonban egy professzionális véleményformálóval van dolgunk. Paul Lendvai 1929-ben született, 1944-ben svájci útlevéllel bekkelte ki a vészkorszakot, 1947-ben újságírói karriert kezdett, 1953-ban nyolc hónapra internálják és Nagy Imre amnesztiájával szabadul, 1957-ben Ausztriába emigrál, 1959-ben állampolgárságot kap, 1960-tól a Financial Times bécsi tudósítója, később az Europäische Rundschau főszerkesztője (magyarul Európai Szemle címen jelent meg), az ORF kelet-európai szerkesztőségének vezetője, majd a Radio Österreich International intendánsa. Politikailag is aktív volt Bruno Kreisky osztrák kancellár bizalmas tanácsadójaként. Mindeközben szorgosan írta a könyveit Magyarországról és terjesztette a magyar zsenialitás jó hírét. Még III/III-as ügynökök lebuktatására is futotta az idejéből. Többek között tulajdonosa az Europa Institute által alapított Corvinus-díjnak is (nem keverendő a Múltból ízléstelenül feltámasztott Corvin-lánccal, amelyet egy Paul Lendvaihoz hasonló baloldali elkötelezettségű közírónak esélye se volt megkapni).
Nem lennénk Magyarországon, ha ennyi siker ne váltotta volna ki az irigyek haragját.
A legszánalmasabb próbálkozás az ÁVH propagandatisztjének akarta beállítani, amely állítás olyan szebb időket is látott napilapban is megjelent, mint a Magyar Hírlap. Paul Lendvai nem maradt adós a tisztázással: ugyan valóban a belső karhatalomnál szolgált 1951 és '53 között, de csak mint közkatona. Váratlan irányból érkezett a következő belemenés: Szászi Júlia azt állította a Népszabadságban, hogy Lendvai szerkesztője lett volna a Kádár hírhedt Fehér Könyvének, amely az 1956-os forradalmat az 1919-es fehérterror és az 1944-es vészkorszak újbóli feltámadásaként próbálta beállítani. Lendvai ezúttal sem maradt adós a válasszal. Ugyan valóban találkozott a propagandaosztály vezetőjével, aki a Fehér Könyv szerkesztésére kérte fel más újságírókkal együtt, és ugyan valóban eltöltött néhány órát cikkek válogatásával, de a további részvétel alól kibújt. Végül pedig Kreisky bizalmasaként könyékig benne volt a Kádár-rendszerrel való kapcsolattartásban; nos az ilyesmivel csak olyan valaki vádaskodik, akinek nem adatott meg, hogy a legmagasabb körökben forgolódjon.
Szerencsére Paul Lendvai kedvét nem törték meg a nemtelen támadások és 80 évhez közeledve továbbra is aktív. A Népszabadság lapombudsmanjaként külsős szemmel olvassa az újságot. Szuverén gondolkodóként megdicséri Ungváry Rudolfot és Bauer Tamást, mert azok rávilágítanak arra, miért is félnek az emberek Magyarországon és hogy Orbán politikájának lényege a hazudozás. A kiélezett politikai helyzetben olyan független véleményformálók gondolataira irányítja rá a figyelmet, mint Debreczeni József vagy a már említett Ungváry Rudolf. Legfontosabb figyelmeztetése a Haladás hívei számára azonban az, hogy Gyurcsány támadása egy klerikális-jobboldali kurzus részére készíti elő a talajt.
Ha 1956 1919 vagy 1944 újbóli feltámadása volt, akkor ez bizony a Horthy-rendszer újbóli feltámadása lenne.
Előnye: érdekes társaságban forgott
Hátránya: érdekes társaságban forgott
Hiszterométer: 6/10
Kapcsolódó anyag: Üdvözlet az óhazának (For a better Tirpákbokrétás)