Gábor Györgynek annak ellenére helye van e sorozatban, hogy valójában nem élő ember. Azt a figurát ugyanis, akit Gábor Györgyként ismerünk, egy csodarabbi készítette a saját szórakoztatására nyolcvan kiló agyagból és mindazokból a toposzokból, amelyek az ellenoldalon élnek a balliberális értelmiségiekkel kapcsolatban. A Gábor-gólem tehát egyfajta karikatúra, mely azt célozta, hogy a jobboldal lázas vízióiban szereplő attribútumokat egy konkrét testbe sűrítse össze, amelyen aztán a beavatottak jókat kacaghatnak.
Lássuk csak, mik azok a jellemző elemek, amelyekből agyagbábunkat összegyúrták! A figurát úgy készítették el, hogy a ballib árokásóknak a „tudós-értelmiségi” alfajába tartozzék, vagyis azok közé, akik specialistái valamely apolitikus tudományos szakterületnek, s az ebből adódó tekintélyüket bősz lapátolásra használják, ahelyett, hogy a társadalom megbecsült tagjaiként élnék életüket. Az, hogy Gábor nem holmi firkász, hanem komoly ember, abban is megmutatkozik, hogy a leglaposabb aktuálpolitikai publijában is szerepeltet olyan szavakat, mint „erudíció” és „hermeneutika”.
Az ELTE-n végzett, a filozófia és a magyar mellett azon az esztétika szakon, amely - a bölcsészszakok között egyedüliként - közvetlenül a párt agit-prop osztályának felügyelete alatt állt. (Olyan koponyák kerültek ki innen, mint például a nagyszerű György Péter.) Azóta Gábor vallásfilozófusként jelenik meg a médiában napi rendszerességgel. Jelenleg az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem oktatója. Olyan pompás folyóiratokat szerkesztett, mint a Beszélő, a Világosság és a Balkon, de dolgozott a közszolgálati rádiónak is, manapság pedig az Élet és Irodalom, a 168 óra és a Népszava színvonalát emeli írásaival. A ballib oldalon afféle házi sportnak számító hülye aláírásgyűjtéseknek nemcsak aktív résztvevője, hanem gyakran kezdeményezője is. Ami a minket érdeklő, nem tudományos jellegű munkáit illeti, azokat két fő szál szövi át: egyrészt az engesztelhetetlen egyházgyűlölet (itt természetesen a keresztény egyházakról van szó - nézzünk csak körül itt), másrészt a fasizmus elleni kérlelhetetlen harc. E kettő gólemünknél szorosan összefonódik, hiszen ha explicite nem mondja is ki, a megnyilatkozásaiból egyértelmű, hogy Gábor a Magyar Katolikus Egyházat konkrétan a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt utódszervezetének tartja. A vele egyet nem értőket egyszerűen állatnak nevezi. Mindezt persze nem ingyen: 2003-2006 között a Miniszterelnöki Hivatal és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának egyház- és valláspolitikai tanácsadója volt, egyéni paráit tehát a nagypolitika rangjára emelhette, és még fizetést is kapott értük.
Ha a fenti attribútumokból csak egy-kettő állna fenn, akkor feltételezhetnénk, hogy Gábor György valós személy. Annak azonban, hogy ezek így együtt meglegyenek valakinél, kisebb az esélye, mint a lottóötösnek. Egyértelmű tehát, hogy Gábor Györgyöt kitalálták, meggyúrták, s életet leheltek belé. Gólem. S mint ilyet, pár száz évre nyugalomba kéne helyezni a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga padlásán.
Előnye: Nincs
Hátránya: Mégis van
Hiszterométer: 8/10