Árokásó Top100

Gábor Györgynek annak ellenére helye van e sorozatban, hogy valójában nem élő ember. Azt a figurát ugyanis, akit Gábor Györgyként ismerünk, egy csodarabbi készítette a saját szórakoztatására nyolcvan kiló agyagból és mindazokból a toposzokból, amelyek az ellenoldalon élnek a balliberális értelmiségiekkel kapcsolatban. A Gábor-gólem tehát egyfajta karikatúra, mely azt célozta, hogy a jobboldal lázas vízióiban szereplő attribútumokat egy konkrét testbe sűrítse össze, amelyen aztán a beavatottak jókat kacaghatnak.

 Lássuk csak, mik azok a jellemző elemek, amelyekből agyagbábunkat összegyúrták! A figurát úgy készítették el, hogy a ballib árokásóknak a „tudós-értelmiségi” alfajába tartozzék, vagyis azok közé, akik specialistái valamely apolitikus tudományos szakterületnek, s az ebből adódó tekintélyüket bősz lapátolásra használják, ahelyett, hogy a társadalom megbecsült tagjaiként élnék életüket. Az, hogy Gábor nem holmi firkász, hanem komoly ember, abban is megmutatkozik, hogy a leglaposabb aktuálpolitikai publijában is szerepeltet olyan szavakat, mint „erudíció” és „hermeneutika”.

Az árokásók egy speciális különítményét alkotják azok a tudósemberek, akik hosszú és sikeres tudományos pályafutásuk után, nyugdíjas éveik unalma elől menekülve kezdenek bele közéleti megnyilvánulásaikba. Közös jellemzőjük, hogy több évtizedes, tiszteletre méltó kutatási tevékenységet folytattak, amivel talán jóval többet tettek az emberiség üdvéért, mint egy-egy ilyen-olyan oldali bértollnok - mégis, politikai-közéleti tájákozottságuk, véleményalkotási képességük nem üti meg egy irodista kisasszony avagy egy falusi kisvállalkozó szintjét.

Közéjük tartozik Bitó László is. A 74 éves öregúr polgári családból származott, az ötvenes években kitelepítették őket, majd szerepet vállalt az '56-os forradalomban is. Az USA-ba emigrálva egyetemet végzett, majd orvoskutató és a Columbia Egyetem professor emeritusa lett. A zöld hályog elleni cseppek felfedezéséért a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal díjjal tüntette ki Mádl Ferenc. Szép életpálya.

Kornis Mihály íróról sok mindent lehet tudni. Amit ő maga tart fontosnak elmondani saját magáról, az ott van a honlapján, amit pedig valami oknál fogva nem (vagy kevésbé) tart fontosnak közölni olvasóival, az némi guglizással könnyen megtalálható.

K. gyakran idézett pièce de résistance-a, a "mi sokkal jobban gyűlölünk benneteket, mint ti minket". De van ennél sokkal jobb is. Az alábbi szöveg a Magyar Narancs 1996. október 17-i számában jelent meg.

Íme hát maga a mester, in his own words (kommentáromat lásd a szögletes zárójeles jegyzetekben):

Az árkok keletkezéséről és szükségszerűségéről

Az árokásás kétségtelenül hasznosan hat a népnemzetgazdaságra. Rengeteg embernek ad munkát a mélyépítőipar, akik enélkül talán haszontalanul tengetnék napjaikat.
A sajtó feketeövesei már nem is az olvasóknak, hanem egyenesen egymásnak írnak. Sajátos szimbiózis ez, mivel is foglalkoznának a másik nélkül?

A hasznosság azonban nem magyarázza egyértelműen az árkok keletkezését. És máris az ontológia Marianna-árok mélységű kérdéséhez érkezünk. Komoly, tyúk-tojás jellegű dilemmával kell szembesülnünk:
Vajon a földmunkások csak kihasználják az árkok létezésének szükségszerűségét, vagy önnön létük magyarázatára éppen ők maguk teremtik ezt a szükségszerűséget?

Jártassága a földmunkák terén nem lehet kérdéses, úgy baszik, mint egy cölöpverő.

Az ember hajlamos azt hinni, még a legelvetemültebb árokásóba is szorult némi tehetség, nem lehet hogy csak izmos és pajkosan kalandozó nyelvének köszönhette karrierjét. Amikor azonban századszor is olvassuk Bolgár György tollából az "Orbán vezénylő tábornok" kifejezést, belátjuk, még a Poli-Dilin is több eredetiséggel és szellemességgel találkozunk.

Az ügybuzgó KISZ-es és MSZMP-s múltjának többszörösen hátat fordító Csintalan úr egy köztünk élő árokásó legenda. A bársonyos rendszerváltást és az azt követő éveket olajozottan átélő közép-káder akkoriban még nem egy betelefonálós műsorban adta elő félálmosan agymenéseit, hanem ő telefonált rá keményen a vámosokra ha nem ment flottul a Párt folyékony aranyának transzfere.   

Ahogy Elek István fogalmaz: „Ő a hazai politikai közírás egyik legnagyobb hisztérikusa.” Leginkább az állandó jobboldali veszedelem rémképe tartja rettegésben. Szerinte minden bokor mögött ott lapul egy fekete csuklyás, szittya magyar, aki bármikor előugrik rejtekhelyéről és a demokráciát egyszemélyi diktatúrává zülleszti le.

A hon filozófusa. Talán egyedüli erénye a széles értelmiség táborában, hogy schumacheri ügyességgel vette az ideológiai kanyarokat: egyedül ő volt képes arra, hogy egyetlen, kb. 4 évet felölelő munkásságát összefoglaló kötetben (Másvilág) egy teljes, 360 fokos kört tegyen meg (Búcsú a baloldaltól, Búcsú a jobboldaltól?). A balhoz való fokozatos visszatérése során predesztinálva érezte magát arra, hogy beálljon a fasisztázó kórusba - ennek a vége (kezdete?) súlyos égés lett a Mortimer-incidensnél.

Sokszor nem tudjuk, mitévők legyünk írásai olvasása közben: sírjunk, vagy nevessünk? Felmerül ugyanis bennünk annak lehetősége, hogy TGM bohóckodik, provokál, és ezért képes hallatlanul nagy műveltsége ellenére banális szamárságokat írni. Ha nem viccel, nem provokál, akkor sok írását nem tudjuk elhelyezni a common sense, de még a jóérzés keretei között sem. Szerinte ugyanis a RAF megszűnésével "olyasmi pusztult el, ami szembeszállt a pusztulással", és övé a megtiszteltetés azért is, mert sikerült egy mondatba gyömöszölnie Saint-Just nevét (a.k.a. "a terror arkangyala") a "boldogság" szóval.

Mindenképpen viccesnek tartjuk viszont sajátos értelmezéseit a munkásosztályról, a munka elleni lázadásról, és ez utóbbi báziscsoportjairól (pl. az egyetemista diákok [gy.k. dologtalan, járadékból élő "osztály"] lázadása a munka ellen).

Mindazonáltal TGM-nek mindig sikerült valahogy elérnie közéleti publicisztikáiban, hogy az akolmeleg szalonmarxizmus komprádorának tartsuk őt: e témában írt cikkei ugyanis rendre arra futnak ki, hogy a fasizmus miatt aggódjon (e gyönyörű kategóriát mindenkire rákeni a polgári jobboldal szerzőitől az egyszerű egyetemistákig), és hogy bár rendkívül rossz a jelenlegi balliberális garnitúra neoliberális politikája, mégis mindig "mellettük találja magát", hiszen a fasizmus, és a reakciós erők elleni küzdelem (gy.k. Fidesz, az Ordas, a tizedes, meg a többiek) prioritást élvez. Írásai végkicsengése valahogy mindig az, hogy Magyarország nem egy jó hely, és ezért elsősorban a Fidesz a felelős, legfőképpen a Zorbán.

Árokásásból jeles. 

Előnye: műveltség

Hátránya: terroristáknak hozsannázik

Hiszterométer: 8/10

Nem könnyű feladat napról napra érdekesen, szellemesen és szórakoztatóan írni, pláne ha csak két dolog körül forognak az ember gondolatai, és ebből is az egyik Gyurcsány Ferenc. Nos, e kihívással birkózik erősen Pilhál György, sajnálatunkra egyre gyakrabban hasztalanul.

Meglehet, eljön még a mi életünknek is olyan szakasza, amikor reggelente izgatottan túrjuk a postaládát, hogy értesülhessünk Szódás Sanyi aktuális életbölcsességéről, vagy megtudjuk, hányféleképpen becézhető még szocialista politikus. Rosszabb esetben nyugdíjas éveink unalmában mi fogjuk írni az ilyesmiket, de azért reméljük soha nem fog megtörténni, hogy emiatt tagadnak majd le barátaink. Épp elég kínos nekünk amúgy is az árnyalat, amivel a mester tollhegye színezi a "jobbos újságíró" címkéjét.

Jakupcsek létezése a bizonyíték arra, hogy lehet bizony szemceruzával, de legalábbis szemüvegszárral is ásni az árkok kemény földjét. A TV2 egykori sóvumenjének kotorászását a gödörben többször is volt már alkalmunk szemügyre venni.

Igazából nagy kérdése ő a hazai médiának. Vagy nevezhetjük látleletnek. Az utóbbi évekbeli karrierjét szemlélve állandóan azon mélázunk, mit is tud, amiért nélkülözhetetlen. Csatornáján amolyan dzsókernek tartják, hiszen a Heti Hetes koppintásként indult, aztán még időben megbukott Vitriol, a Férfisztriptíz, a Jakupcsek show, meg a Multimilliomos után mostanában a reggeli műsorsávban ássa az árkokat miközben jó anyaként óvva a nézőket rémüldözik tőlük (az árkoktól mármint).
Időnkénti megdöbbentő felkészületlensége a TV2-nél tuti nem probléma, a producerek pedig nyilván öregecskedő celebként kezelik, vagy csak nem merik megmondani neki, hogy egyre kevesebb trenyás/atlétás ötvenes van rákattanva.

előnye: elfogadja a kiigazítást

hátránya: lesz még több műsora is

hiszterométer: 6/10

Jellemzés: Hivatásos antiszemitizmus szakértő, onnan is az ördögöt látja előbújni, ahonnan mások az angyalt. Friderikusz Sándor nagy kedvence, aki minden héten tetemre hívta a FIDESZ-t (hát nem ők vannak kormányon?), és még Sólyom Lászlót sem átallotta beszari alaknak nevezni, a tolerancia és más vélemények elfogadásának legnagyobb tiszteletére.
A mi Andrásunk egyébként az ELTE Gazdaság- és Társadalomtörténeti Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, nem mellesleg az MTA doktora. Ezen kívül, csak úgy álláshalmozásként a Habsburg Történeti Intézet igazgatója is, amit barátja Magyar Bálint alapított neki, és aminek az alapítását nem előzte meg akadémiai szakmai vita. Ezeket a titulusokat azért jobb célokra is használhatná, nemcsak a politikai, vagy világnézeti ellenfeleinek gyalázására. Solymosi Frigyessel való vitájában kiderült  hogy Gerőnek 25 év sem volt elég, hogy a tudományok doktora fokozatot elnyerje. Néhány idézet, amiért mindenképpen az árokásók között a helye:

Az intellektuális árokásó. Értelmiségi fej, anti-dizájnos szemüveg, bölcsességet sugalló fényes homlok. Tamás, mint párt hű árokásója a Magyar Rádióban kezdte karrierjét még 1972-ben. 3 évvel később átnyergelt a nyomtatott sajtóra, és Magyar Hírlap szerkesztője lett. A szimpla újságírás nem elégítette ki ambícióit, így a Vígszínház művészeti tanácsadójaként is dolgozott, de emellett besegített a Magyar Rádiónak és a Magyar Televíziónak. Hiába, mindehol elkél a segítség ...

Jelenleg a balos újságírás vérvörös szentélyében, a 168 órában minden héten kétoldalas elemzésekben ostorozza Orbán Viktort, tapsol az MSZP-nek és újabban földbe döngöli az SZDSZ-t. Tamást viszont ez a heti 2 oldal nem elégíti ki, hiszen annyi minden kívánkozik ki belőle. Így láthatjuk szolíd, halk, visszafogott hangján érvelni az ATV Újságíróklubjában, ahol 3 árokásó-kollegájával (Avar János, Bolgár György, Dési János) együtt elemzi a híreket:
"Bár a résztvevőknek határozott képük van a világról, azért itt mindenki megkaphatja a magáét. A vitában senki nem kerülheti el a kritikát, aki a résztvevők szerint rászolgál – még akkor is ha a klub hűséges nézői azért tudhatják, kinek is drukkolnak a résztvevők. Természetesen Magyarországnak."

Thievery Corporation - Marching the hate machines into the Sun

Sajnos nem sokat tudunk e rejtélyes szerzőpáros személyéről és munkásságuk motivációjáról írni.
Egei Antallal kiterjedt ismeretségünkből még senki sem találkozott, Horváth Zsoltot meg mindannyian ismerünk, de eddig egyik sem vállalta fel azonosságát az ásót kitűnően forgató újságíróval. Mindkettejüknek sikerült az a bravúr, hogy egyetlen írással bekerüljenek a sajtómunkások legnagyobbjai közé, és egyben listánkra is feliratkozzanak.

A Magyar Nemzet hasábjain tartott Két Perc Gyűlölet Goldsteinjének szerepében előbb Pokorni Zoltánt, aztán Schmidt Máriát láthattuk. De kapott Rogán Antal is, aki a szerző szerint a biztos bukásnak vág neki az önkormányzati választáson (2006-ot írunk), Deutsch Tamás kapcsán pedig a mai napig rendszeresen idézzük: "ő maga a lidérc a jobboldalon".

"Nem is arra való a politikatudomány, hogy a közeljövőt találgassa".

Ezért a szélütésközeli mondatáért kapta a Szürke Kardigán-díjat, a politológusok citromdíját Kéri László 2005-ben. A Bibó Szakkollégium volt tanára, a magyar politológusszakma nagy veterán-sztárja a rezsimváltás előtt a Fideszes 'fiúkat' is okította az elhíresült politikus-neveldében és Orbán Viktort állitólag már akkor 'ellenségkeresőnek' és 'agresszívnek' tartotta. 

Az árokásók haladó fiataljainak egyik állócsillaga Gréczy Zsolt, akinek önéletrajzában olyan médiumok és sztárok szerepelnek mint a Népszabadság, az ATV, az Omega együttes, Szabó István vagy Bródy János. A végzett bölcsész és újságíró igazi reneszánszember, karrierjének zenitjére érve most Gyurcsány Ferenc kommunikációs főtanácsadója, közben megmondóember a stop.hu-n (már nem - szerk.) és ha kell Vágó Istvánt is elkiséri egy árnyékboxra Fábry Sándor ellen. Született munkaalkoholistaként Gréczy minden alkalmat és platformot felhasznál, hogy a Köztársaság ostromlott várát egyszemélyben védje meg külső-belső támadásoktól, ha felkérnék rá akár még egy az Alkotmánybíróság ellen indított hadjáratot is lelkesen levezényelne. Ezerszínű portfoliójának igazi fénypontja a  'Bye-bye, Szása!' című popsláger dalszövegének megalkotása. Ja, és ő volt a megbukott Időkerék-projekt pr-menedzsere is.

Update: Gyurcsány Ferenc lemondása (bukása) után is hűen szolgálja főnökét: bukott tanácsadóként.

Előnye: elképesztő munkamánia és kapcsolati háló

Hátránya: szerelmes Gyurcsány Ferencbe

Hiszterométer: 8/10  (10/10-re ugrott a napokban)

Az ember, aki a XXI. században is szemrebbenés nélkül visel vállra vetett zakót. Valószínűleg a kevésbé éber ellenség megtévesztése céljából álcázza magát 80-as évekbeli párttitkárnak.

Egy három másodperces filmecskét három percen keresztül ismételgetni és elemezni eleve csak annyira lehet vicces mint egy vérképjelentést böngészni az SZTK folyosóján. Ebbe nála sokkal jobb humorú emberek is simán belebuknának, de Kerényi nem adja fel, újra és újra nekifut. Megannyi elismerését is nyilván csak eme töretlen lelkesedésének tudhatjuk be. Mikor bosszankodunk a Heti Hetes rendszeres Kossuth-díj esőin, néha azért jusson eszünkbe, 2002-ben már Kerényinek is jutott.

Történelmi visszatekintés - Az ősök bűnei

Látni vélem a pislogó szemeket, és gondolom nem sokat segítek, ha gyorsan hozzáteszem, jelöltünk a rendszerváltás utáni első ciklusban Csongrád megyét és az MDF-et képviselte az Országgyűlésben.
Írói munkásságának ékköve azonban a magyar árokásás egyik alapműve lett. 1990 márciusában jelent meg előbb a Magyar Fórumban, majd választási röpiratokon terjedt Apák és fiúk című dolgozata.

Tudjuk persze, a híres cikk némi igazságot is tartalmazott megannyi féligazsága mellett, de lássuk be, igazat még a kurucinfo is szokott írni, és bármekkora is az igazságtartalma, naponta százszor leírva a triviális tény, hogy "a zsidó politikus apja is zsidó": hisztériakeltés.

Történelmi visszatekintés - a közelítő fehérterror

Az árokásás a magyar politika történetének kezdeteitől végigvonul nemzetünk szép ám vérzivataros históriáján. Első hiteles emlékünk az István kontra Koppány pártok idejéből fennmaradt híres „Abcúg beszédek”, melyek jól példázzák a klientúrák megmondóembereinek ezeréven átnyúló uszító hajlamát, egyben az anyagi érdeknek az érvekre ható állandóságát.

De ne révedjünk vissza ilyen mélyen a múltba, mostani árkunk első kapavágásai a rendszerváltás idején hasadtak a magyar anyaföldbe/ugarba. Történetünk húsz éve kezdődött, egyik oldalról ezzel a beszéddel:

A közbeszéd elszánt rongálói

írta: ÁCS FERENC

Megjelent a Reakció magazin búcsúszámában.

Aczéltól Pörzsén át Vásárhelyiig: a Reakció spéci listával kíván további kellemes gyűlöletfélórákat a magyar sajtó köpködésben megfáradt munkásainak. Ha Ön nem olvassa a Népszavát, ritkán kapcsol az Echo Televízióra, Tótawéra pedig elvből nem kattint, nem marad ki a jóból. Dobtáras keménymag - mindkét oldalról.

Kedves Kubikusok!

Az Árokásó políszije igen egyszerű: a Top 20 alapján, bejegyzésenként egyesével felterjesztjük a listára jelöltjeinket: név, jellemzés, előnye, hátránya, hiszterométer szint. Az egyes bejegyzések címe az árokásó neve legyen. Az első százig meg sem állunk. A jellemzés hossza körülbelül egyezzen a Top 20-ban használt szövegmennyiséggel. Lehet linkelni is, ha kiemelkedően mély árkot találunk egy-egy véleménymunkás teljesítménynaplójában. Képet mellékeljetek, ha találtok az illetőről, lehetőleg bélyegkép méretben. A bejegyzés címkéje az árokásó neve legyen, alulvonással összekötve. Minden szerző maga publikálja bejegyzéseit. A blogról ebben a bejegyzésben, az egyes szerzőkről pedig a róluk szóló posztban vitatkozunk. Akik csatlakoznának a blogíráshoz, azok a nevemre kattintva küldjenek egy rövid mailt, és küdjük a meghívót.

Jó munkát, jó szórakozást kíván az Árokásó!

Mai ajánlatunk a Gravediggaz Diary Of A Madman című büntetése. Alternatív indulókat szívesen várunk kommentben, felkerülnek ide, az árokásó zenegyűjteménybe. Agresszív, gyűlölködő, populista, politikus zenedarabokkal kedveskednénk listánk szereplőinek.

Itt indul.