Réges-régen, egy másik galaxisban a gazdaságot nem vak piaci erők mozgatták, hanem gondos kezek tervezték tudományos alapon. A tudományos fejlődés, mint tudjuk, nem áll meg, ezért a gondos kezek gondoskodtak a tudományos alapok megújításáról, akarom mondani modernizálásáról is. Létrehoztak hát egy elit gárdát, gondosan megválogatott háttérrel, amely gárda a tervgazdaság újabb és újabb csodafegyvereit eszelte ki az Új Gazdasági Mechanizmustól a tulajdonreformon át a piac-szocialista gazdaságirányításig. Azonban a tervbe hiba csúszott. Az elit gárda a nagy fontolkodásban oda jutott, hogy szocializmus - legyen bár piac-szocializmus - megreformálhatatlan. Ennek pedig egy oka van: ha nincs valódi tulajdonos, nincs hatékonyság se. A kibontakozás útja az, ha a gazdaság működtetése valódi tulajdonosok kezében van.
Mondom, valódi tulajdonosokéban, nem is tájékozatlan prolik kezében.
Szó nincs arról, hogy a szocialista tervgazdaság vívmányait, a nagyvállalatokat vagy a mezőgazdasági nagyüzemeket kistulajdonosok ezrei birtokolják. Egy tájékozott, vezetésben képzett elit kezébe kell a tulajdonjogokat letenni. Szerencsére volt is ilyen elit kéznél: a volt kommunista nómenklatúra. Amennyiben az ő kezükbe kerülnek a tulajdonjogok és nem szóródnak szét holmi kevésbé tehetségesek között, a magántulajdon látványos hatékonyságnövekedést, így gazdagodást is hoz majd magával. Már persze, ha az állam nem szól bele a valódi tulajdonosok dolgába, amire a gyógyír a korlátlan privatizáció.
Annyira forradalmi nézetek voltak ezek a fejlett világban, hogy Bauer Tamásnak egyből professzori széket is szereztek Frankfurtban. Emellett hivatásos politikusként is ténykedett 2002-ig, mint SZDSZ-es képviselő. Ez diszkvalifikálná, mint árokásót (politikusok hivatalból árokásók, benne van a munkaköri leírásukban), azonban közíróként cikkeit mindig mint Bauer Tamás, közgazdász írta alá, előlegezzük meg neki szerintem a közért aggódó civil véleményformáló szerepét.
Új idők, új galaxis. A rendszerváltás után sajnos jobban kellett vigyázni arra, mit mond az ember nyilvánosan. Bauer Tamás mestere a látszólag racionális érvek halmazának, melyek gondosan eltakarják a valódi motivációkat. A kettős állampolgárság ügyében például Bauer érvelt a vízumok kiadásának technikájától kezdve azon át, hogy a kisebbség igazán magának érezze az új hazáját a német állampolgársági törvény paragrafusaig mindennel. A valódi okokat kutatták egy páran, ez a szerző itt például az etnocentrikus nemzetállamtól való félelemben találta meg az okot.
Ugyanúgy megvannak az érvek arra, miért is kell a szocialisták mellé állni. 1996-ban a nyugdíjreform és igazságügyi reform miatt kellett. 2006 nyarán, az első gyurcsányi államcsőd után a reformok miatt kellett. 2008 tavaszán azért kellett, mert csak Gyurcsány nyerhet. Ha mondjuk a reformok leállnak, akkor a Magyar Demokratikus Chartával (ahol Bauer szóvivő) azért kellett a szocialisták mellé állni, mert félő, hogy a másikak felszámolják a demokráciát. Vagy ha ezek egyike se lenne meggyőző, a szocialisták mellett azért kell kiállni, mert a másikak vezére szőlőbányázott.
Vajon itt mi az igazi ok? Csak nem az a régi történet a tulajdonjogokról és a kommunista nómenklatúráról, akik kezében azok a jogok a legjobb helyen vannak?
Előnye: mindig van egy hihető érve
Hátránya: fárasztó a hátsó szándékait bogozgatni
Hiszterométer: 5/10
Az utolsó 100 komment: