Vannak árokásók, akik sokáig el tudják rejteni magukba szenvedéseiket, a magyar sors felett érzett aggódásukat. Apró gesztusokba kénytelenek sűríteni a fájdalmukat, teszemazt az ember úgy bassza le Matúz Józsefné elé a kávét, hogy abban benne legyen az '56 eltiprása feletti morális felháborodás, vagy úgy engedi maga elé Aczél Endrét a nyúzrúmban, hogy tudván tudja, a kipróbált hírszerző el fog botlani a felpöndörödő linóleumban, és csúfos felsülése révén ismét törleszteni lehet egy keveset az egyházi iskolák államosításáért.
És aztán jön a rendszerváltás, és akkor is még ott állunk kicsinyt színleg a rossz oldalon, majd átsorolunk az Igazak Seregébe. De oly nagy rössel, hogy szigorúan lapossarkú cipellőnk meg-megcsúszik a médiaháború mocskában. Altunk ott búg hamarosan mindenütt, ahol két árpádsávot összeütnek, túlfeszült lényeglátó műsoraink a neofiták dühével osztják ki a puhákat és az elhajlókat. Valamennyi jobbos ifjúsági tábor sátordrótjai között ott botladozunk a Kárpát-medencében Tusnádfürdőtől a Magyar Szigetig, helyes halásznadrágban, szemünkhöz tapadt kamerával, mint egy lelkesen nyaraló hr-menedzser. Fokozatosan borulunk el, kérdéseink veleje immár állandóan a Jobbik körül forog (például itt, 20:40-nél) műsoraink kulisszái mögött is arról faggatjuk szomorú bocitekintettel a puhapöcsű fideszeseket: "Miért nem szeretik a Jobbikot?". Műsoraink vagy közhülyék reklámozásával foglalatoskodnak vagy egyszerűen csak a youtube-ról lopkodunk le MovieMakerrel összerakott klipeket (szegény Cseh Tamás, 40:46-tól).
Rettenetes nagy lesz a csalódásunk majd, ha győz a mi csodás forradalmunk.
Előnye: búg
Hátránya: zakatol
Hiszterométer: 6,5/10 (Vona Gábor aurájában 7,5/10)