HTML

Árokásó Top100

Keressük a száz leghisztisebb magyar árokásót! Gyertek segíteni! M o t t ó : "A nagy aljasságokhoz mindig kellenek értelmiségiek is." (Konrád György)

Tessék, egy lapát! - friss topicok

  • nénike: N. Horváth Zsófia (2018.06.21. 18:23) Egei Antal és Horváth Zsolt
  • kolkedyke: @naigen: ló,ló,ló. (2018.05.09. 13:20) Charles Gati
  • Katona Nasrin: Kollégiumi nevelő volt a Yalen. Az angolsága is hagy némi kívánnivalót maga iránt. (2017.12.01. 00:26) Eva S. Balogh
  • grainos1: www.youtube.com/watch?v=bNYu3vmo_mM (2016.08.26. 00:38) Tóth Gy. László
  • don Fefinho: m.blog.hu/bu/bunkonyilas/image/unikornis_szarva.JPG (2016.08.24. 16:16) Kornis Mihály
  • subabubba: Hát, így utólag mintha rendkívül kispályásak lettek volna ezek a baloldaliak a fideszhez képest. (2016.04.19. 09:13) Závecz Tibor
  • pandacsökiboborján4: @Őrnagy Őrnagy: Zseniális igazi ismeretterjesztő műsor volt. Ők így együtt voltak nagyon jók, és v... (2016.01.30. 19:24) Földesi Margit

árokba néz

A dicsőségfal

aczél endre (1) ágh attila (1) andrassew iván (1) avar jános (1) babarczy eszter (1) bacher iván (1) balavány györgy (1) balogh eva s (1) bánó andrás (1) bartus lászló (1) bauer tamás (1) bayer zsolt (1) bencsik andrás (1) bitó lászló (1) bodor pál (1) bogár lászló (1) bölcs istván (1) bolgár györgy (1) budaházy györgy (1) buda péter (1) csepeli györgy (1) csintalan sándor (1) debreczeni józsef (1) dessewffy tibor (1) egei antal (1) eötvös pál (1) farkasházy tivadar (1) fogarasi istván (1) földesi margit (1) föld s péter (1) forró tamás (1) fricz tamás (1) friderikusz sándor (1) gábor györgy (1) gati charles (1) gerő andrás (1) gréczy zsolt (1) györgy péter (1) hankiss ágnes (1) hardy mihály (1) havas henrik (1) hegedűs lóránt ifj. (1) heller ágnes (1) horváth zsolt (1) jakupcsek gabriella (1) juszt lászló (1) kartal zsuzsa (1) kende péter (1) kerényi imre (1) kéri lászló (1) koltay gábor (1) konrád györgy (1) kornis mihály (1) kovátsch gamma bertalan (1) krausz tamás (1) lendvai paul (1) lovas istván (1) mészáros tamás (1) moldova györgy (1) molnár balázs (1) morvai krisztina (1) nádas péter (1) napkelte (1) orosz józsef (1) para kovacs imre (1) pilhál györgy (1) polgár tamás tomcat (1) pörzse sándor (1) rákay philip (1) r székely julianna (1) sas józsef (1) seszták ágnes (1) siklósi beatrix (1) szakonyi péter (1) szentmihályi szabó péter (1) tamás gáspár miklós (1) tamás pál (1) tamás tibor (1) tóta w árpád (1) tóth gy lászló (1) ungvári gyula (1) ungvary rudolf (1) vágó istván (1) vágvölgyi b andrás (1) vanko zsuzsanna (1) vásárhelyi mária (1) závecz tibor (1) Címkefelhő

Apablog

Csintalan Sándor

2008.07.10. 13:24 CrL

Az ügybuzgó KISZ-es és MSZMP-s múltjának többszörösen hátat fordító Csintalan úr egy köztünk élő árokásó legenda. A bársonyos rendszerváltást és az azt követő éveket olajozottan átélő közép-káder akkoriban még nem egy betelefonálós műsorban adta elő félálmosan agymenéseit, hanem ő telefonált rá keményen a vámosokra ha nem ment flottul a Párt folyékony aranyának transzfere.   

1994-től az olajszőkitős és privatizációs 'Aranykor' beköszöntével a hatalmat visszahódító utódpárt ügyvezető alelnökeként kezelte a pártkasszát és egyéb ügyleteket, de miután a 98-as választások az ellenség győzelmét hozták, politikai hiperaktivitását a Korda-villában tartott VIP árokásó partik, a médiatörvény körüli harcok és a nómenklatúra alternatív üzletei váltották fel. Bajtársai között olyan celebek bukkantak fel mint Schmuck Andor, Hack Péter, Aczél Endre de állítólag csókosa volt az azóta 'leszázalékolt' magyar keresztapának, Tasnádi Péternek is.

A jólszervezett árokfúró projekt 2002-ben elérte nagy célját, megtörtént a kormányváltás, bár akkorra 'Sanyit' mind üzleti téren és a MSZP-n belül is mellőzték. 2005-ben már nyíltan sírta el magát egy interjúban: „van egy egészséges baloldal, van egy többé-kevésbé egészséges szocialista párt és azt lepték el a szörnyecskék." A szörnyekkel való szakítása sajnos nem járt a közéletből való távozásával, mutyi-kapcsolatai amúgy is annyira összefonódtak a két oldal között, hogy 2007-ben gond nélkül adta el magát az egykori riválisnak a Fidesznek és az ahhoz közel álló HirTv-hez is elszerződött. Hétköznapi tv-pszichológusnak.
 
Pártfordulásának érdekes következményei:

A Viktor-imádó nyugdíjasok ma egy ex-elvtársnak sírhatják ki pár percben napi gondjaikat. Története kövér hivatkozási alap a komcsizós és a háttérben összekacsintó politika elitről szóló 'vitákban'. A széljobb vagy más sötét erők a saját garázsa előtt verették véresen fejbe a 'Magyarok Nyilai'-val.


Előnye: tudja mi az, amikor a komcsi komcsizik

Hátránya: szintén 

Hiszterométer: 7/10

28 komment

Címkék: csintalan sándor

A bejegyzés trackback címe:

https://arokaso.blog.hu/api/trackback/id/tr93562152

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

maior exercitus · http://defense.blog.hu 2008.07.10. 14:15:03

Hmm...

Kündü-ként könnyű nekem bizonyos eseményeket hónapokkal előre látni...

Sommás és éles álláspontom erről az emberről - akivel kétszer beszéltem életemben:
archeoregnum.blogter.hu/?post_id=195508

Tán semmit sem kell hozzátennem.

árokásóssstb.... 2008.07.10. 15:57:05

Sanyit kedvelem. Lehet szidni, van rá ok:), de attól még szimpatikus.

mitch connor 2008.07.10. 16:14:43

szeretem az ilyen embereket:-D az ellen agal teljes meggyozodessel, amit korabban teljes meggyozodessel (?) kepviselt/megtestesitett. jellemfejlodes? hmm. meg jo, hogy ilyen sok van beloluk a magyar politikaban, ki-ki partallastol fuggetlenul megtalalhatja kedvencet.
bigott katolikus nagymamam (akit nagyon szeretek) egyszeruen rajong erte.
a "vamosokra ratelefonal" miatt esetleg lehetett volna "blind item"-kent posztolni (a la Subba): Ki az az egykori mszp uv-alelnok, aki az ellenfelhez atallva osztja az eszt egy egesz nap hireket sugarzo adon? (vagy bizonyitott a telefonos sztori?)

CrL 2008.07.10. 16:21:24

mitch connor, fennt is belinkeltem a videót, ajánlom:

index.hu/video/tags/csintalan_s%C3%A1ndor

Gyulabá 2008.07.10. 16:32:25

Életrajz

Csintalan Sándor (MSZP)
Budapest 13. sz. (IX-XX. ker.) választókerület

1954. október 5-én született Cegléden (Pest megye).
Édesapja, Csintalan Sándor (1921) a BKV buszvezetõje
volt, ma már nyugdíjas. Édesanyja, Reznák Ilona (1931)
villamosvezetõként kezdett dolgozni, majd rövid ideig
háztartásbeli, 1970-tõl pedig a Csemege Kereskedelmi
Vállalat pénztárosa, illetve eladója volt. Testvére,
Katalin (1961) szociális munkás. Elvált, két gyermeke
van: Nóra (1982) és Márton (1986) tanulók.
Szülei egy pesti vizes pincelakásban éltek, ezért
édesanyja a Cegléden élõ nagyszülõknél lakott fia
születésekor. Kisgyermekkorát is ott töltötte, míg szülei
másik lakásba nem költöztek. Általános és középiskolai
tanulmányait már Budapesten végezte, 1973-ban
érettségizett a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban. Két évig
különbözõ munkahelyeken dolgozott, többnyire alkalmi
munkásként: raktári segédmunkás az Országos Pedagógiai
Múzeum és Könyvtárban, segédmunkás gyárban, illetve a
metróépítkezésen. 1975-ben jelentkezett a Kossuth Lajos
Katonai Fõiskolára, felderítõ akart lenni. Két év után
azonban leszerelt, és felvételi vizsga nélkül átvették az
egri Ho Si Minh Tanárképzõ Fõiskola Budapesti Kihelyezett
Tagozatára. Egy év után Egerben, levelezõ tagozaton
folytatta tanulmányait, 1981-ben magyar-történelem szakos
általános iskolai tanári oklevelet szerzett. Néhány
hónapig egy csepeli általános iskolában tanított, majd
1982. februártól a KISZ Központi Bizottsága Értelmiségi
Fiatalok Tanácsa pedagógus-munkabizottságának a titkára
lett. 1986-tól az MSZMP XIII. kerületi pedagógus-
pártbizottságának titkára. 1987-tõl 1990. márciusig a
SZOT, illetve az MSZOSZ apparátusában dolgozott
munkatársi, majd megbízott osztályvezetõi beosztásban.
Rövid ideig munkanélküli, majd 1990 óta az MSZP
apparátusában társadalompolitikai osztályvezetõ, illetve
fõállású pártalkalmazott. 1992-tõl 1995. januárig a
Kossuth Kereskedõház Kft. felügyelõbizottságának a tagja.
1991-tõl a Munkás-képviseleti Alapítvány alapító és
kuratóriumi tagja, 1994-tõl a Vízimentõk és az Életmentõk
Egyesületének az elnöke.
Politizálása családi indíttatású volt. Aktívan részt
vett az ifjúsági szervezet munkájában,az egri fõiskolán
KISZ-titkár volt. 1977-ben belépett a Magyar Szocialista
Munkáspártba. Mint KISZ-alkalmazott fõként a pedagógus
mozgalmi élettel foglalkozott, illetve egyik szervezõje
volt az ifjúsági parlamentek közoktatási ágazatának, és
részt vett a kulturális élet menedzselésében is. A
szakszervezethez Kósáné Kovács Magda akkori SZOT-titkár
felkérésére ment dolgozni. Kezdetben a munkaerõ-piaci
problémákkal foglalkozott, majd osztályvezetõként egyik
irányítója volt a szakszervezeti átalakulásnak. 1989-ben
belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba, majd a
Független Szociáldemokrata Pártba. Látva a párt
ellehetetlenülését, 1990 májusában - otthagyva a
szociáldemokratákat - belépett a Magyar Szocialista
Pártba. Mint az MSZP alkalmazottja a párt
érdekképviseletekkel, szakszervezetekkel, munkaügyi
kérdésekkel foglalkozó ügyvivõje, az országos elnökség
tagja, 1994. októbertõl 1996. március 30-ig az MSZP
ügyvezetõ alelnöke, azóta az elnökség tagja, a társadalmi
kapcsolatokért felelõs ügyvivõ. Az 1994. évi
országgyûlési választásokon Budapest 13. sz. (IX-XX.
ker.) választókerületében indult, s szerepelt a budapesti
(18.) és az országos (39.) listán is. Mandátumát mint
egyéni jelölt a választások második fordulójában 50,55
százalékkal szerezte, ebben a választókerületben indult
Szolnoki Andrea (SZDSZ) és Kis Gyula (MDF) képviselõ is.
Az Országgyûlés foglalkoztatási és munkaügyi állandó
bizottságának munkájában 1995. január 31-ig vett részt,
az MSZP-frakció foglalkoztatási, munkaügyi és érdek-
képviseleti munkacsoportjának azonban azóta is tagja.
Fogadóórája: vasárnaponként 16 és 18 óra között
felváltva a József Attila-lakótelepen a Közösségi Házban,
illetve Pestszenterzsébeten, az MSZP-irodában.
Hivatali címe: MSZP-székház (Budapest VIII.,
Köztársaság tér 26.); Képviselõi Irodaház, 227. szoba.

Lezárva: 1996. május 6.

Gyulabá 2008.07.10. 16:37:57

Hajrá Magyarország! Hajrá Magyarok!

mitch connor 2008.07.10. 17:02:12

CrL, kosz a linket! hat, a letelefonalos sztorit azert egyreszt tagadja (az o nevet Horne helyett irtak be), masreszt sztoikus nyugalommal siklik at felette (nem tud rola). De amikor megkerdezi az ujsagirotol, tudja-e, milyen, amikor komcsi komcsizik, majdnem behugyoztam a rohogestol. o biztos tudja, nap mint nap ezt csinálja.

CrL 2008.07.10. 17:07:22

mitch, nincs mit. mókás lett a videó az biztos. Sipos Anettnek innen is gratula, itt a cikke is:

index.hu/politika/belfold/olajnegypont/

akárki 2008.07.10. 17:08:03

Sforza Italia!

zazie 2008.07.10. 17:16:05

a hajra magyarok rendben HAJRA! cs. sandor unikum. igy kell kezelni. megertessel es ertessel. hogy oszinte legyek cs. sandor minden taszito tulajdonsaga ellenere azt kivanom legyen minnel tobb feleszmelo szoci, aki sajat elvtarsainak bunozo, orszahrombolo tevekenysegebol kiabrandul.

midnight coder 2008.07.10. 17:26:24

Nem azért, de hallgatta már valaki az ATV hasonló műsorát ? Cs. a legkevésbé is szélsőséges véleményt is fékezni, míg az ATV-n a Fletóimádó ex-munkásőr kisnyugdíjasok gyűlöletokadékát még tupíruzzák is műsorvezetők.

EZ A VOLT VÉLT KAMÉLEON PÁRTAPARTCSIK EGY SEGGNYALÓGÉP LETT 2008.07.10. 17:44:56

Sanyinak a segg mindegy, hogy hova nyal, csak lé dőljön. Ocsmány, jellemtelen emberből csak jellemtelen kaméleon típusú személy lehet. Nem Ő az egyedüli az Országunkban, de ez Őt nem mentesíti. Nála a múlt le van tojva, meg a régi elvbarátjai is, no az ilyen formátumú embereket kellene elküldeni a dél amerikai őserdőkbe, vagy Afrikába valamelyik emberevő törzsnek táplálékul. Kövér,büdös, zsíros tápláló, de lehet,hogy még kannibálok gyomra is felfordulna tőle.

Francois Pignon 2008.07.10. 17:46:51

m. coder,
ebben egyetértünk, Csintalannak kétségkívül javára kell írni, hogy csitítani, és nem szítani szokta a betelefonálók indulatait.

bv 2008.07.10. 17:49:13

kettős ügynök. ennyi.

mézesbandi 2008.07.10. 18:23:55

Francois Pignon
Itt tartunk. Ez is valami.

Mindfield 2008.07.10. 18:25:54

Ez az ember az egyik példaképem! Ő bizonyítja, hogy igen is van itten Ámerika! Nem kell ide a több diploma, a tehetség, egyszerű emberként is meg lehet élni ebben a kemény országban. Éljen sokáig!

Mindfield 2008.07.10. 18:26:41

Basszus, az "irónia" tagjeimet kivette a szerkesztő!

csaszu · http://csaszu 2008.07.10. 19:22:54

Egyszerüen proletár, mint 9 millióan mi ! Amig szegények vagyunk, utáljuk a gazdagokat, amikor gazdagok, akkor a szegények a lump-ok

noirp 2008.07.10. 19:35:49

De a nyugdíjasok szeretik oszt ez a lényeg :-P
Néha az a benyomásom, hogy 60 fölött sokan az agyukat is elteszik a levendula közé a szekrénybe. No, Sanyi ezeknek való.

High 2008.07.10. 19:46:29

"kettős ügynök. ennyi"
Az ellenállásban "légy" volt a fedőneve.
Mindenkit beköpött...

maior exercitus · http://defense.blog.hu 2008.07.10. 23:36:22

Van azonban itt még egy "FORDULAT", aminek a műsoraiban is érezhetően hangot ad: a "megzsidósulása".
Arra gondolok, hogy -újabb életbiztosításként-védelmez a zsidóságot, Izraelt, tagadta - és a SAPKÁJÁT KÍVÁNTA MEGENNI A HŐSÖK TERÉN!- ha Shimon Peresz Mo. "kivásárlása" igaz lenne - pedig igaz...igaz volt.
galilea.blogter.hu/?post_id=199454
(Maariv, Jediot Ahronot, angolul is.)
A fia Tel-Avivban tanul.
Izraeli kabbalista szimbólumokat visel ékszerként, egy kipa-szerű sapkában jár - ami előbb "FEZ"-nek, türk sapkának néztem, DE NEM AZ...

E korszaka kb. a Korda-villás, hájas komcsi fazonokkal való összejárása óta tart.

Ha minden kötél szakad - Sanyi elröppen a Kánaán földére.

Önmagában vallhat bármilyen nézetet ő is: DE EZ a spionok bebiztosítottságának állapota, amire tudatosan törekszik !

Erre kellett neki a FIDESZ. Az óriásra nőtt MÁSIK párt - fedezi, mint a disznóságai idején a MASZOP...

Akik javasolták és akik megszavazták a szövetségi tagságát, azoknak szívesen a szeme közé néznék, egyenként,
egy sötét szobában.

maior exercitus · http://defense.blog.hu 2008.07.10. 23:39:26

jav.:

"tagadta -...-, hogy Shimon Peresz Mo. felvásárlásról beszélt..."

sourcerror 2008.07.25. 00:09:40

"átvették az
egri Ho Si Minh Tanárképzõ Fõiskola Budapesti Kihelyezett
Tagozatára"

1, Nem elég a vietnami műszak, még ez is?
2, Eger akkor tulajdonképpen Ho Chi Minh City?

Kiskakas 2009.01.18. 07:48:13

Mint egyszerű fószer,akit csak egy kicsit érdekel a politika,szóval engem megbotránkoztatnak az ilyen
megélhetési faszik,de legjobban az,hogy a FIDESZ ilyen embert a keblére ölelt! Azért nem tud hiteles lenni,mert a régi rendszer emberei, mint
Pozsgai,Martonyi,Járai,Csintalan stb.. ott serte-
pertélnek a FIDESZ körül,akkor most kinek higgyek?
Jobb lenne,ha ezeket messze elkerülnék........

osborne 2009.02.25. 20:21:31

Csintalan 'Sanyiról' Kökényesi Gábor (aki a rendőröket tisztítgatta 2 éve mint 'civil')

jerrymouse.blog.hu/2007/12/12/szegeny_sandor

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2010.03.19. 13:30:11

ezen annyira felhúztMMAGAM
CSINTALAN EGY BARBÁR ANALFABÉTA PROLI
www.youtube.com/watch?v=XE4fqR6nCSQ

palostrend · http://palostrend.hu 2010.08.24. 18:54:21

Magyarország a MAGYAROKÉ!!!

Magyarok hazatelepítése, zsidók kivándoroltatása

Ilyen címmel jelent meg 1942-ben egy nemzetvédelmi kiadvány, melyet cionista körök által ugyan el lehet hallgattatni, de a benne tárgyalt problémák mégsem söpörhetők szőnyeg alá.

Dr. Szabados Mihály, a Külföldi Magyarokat Hazatelepítő Magyar Királyi Kormánybiztosság előadója Dr. Makay Dezső, a Magyar Főudvarnagyi Bíróság és az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga elnöke előszavával megjelent, 1945-ben indexre tett nemzetpolitikai értekezése ma is megszívlelendő. Helyesen állapította meg benne, hogy a Trianont megsemmisíteni hivatott európai revíziós kísérleteknél is fontosabb a „rohamos népszaporodás”-t elősegítő „földhöz kötött, biztos, megingathatatlan gazdasági létalappal bíró, öntudatos magyar kisemberek tömege” (7. old.) általi nemzetmegmentés: „Eredményesen semmi mással, csak rohamos népszaporodással, testben és lélekben egyaránt erős magyar népi tömegekkel vethetünk gátat a magyarságot kívülről és belülről egyaránt fenyegető veszedelmeknek.”

Nemzetpolitikai stratégiánk alaptétele könyve lényegét összegző alábbi javaslatterve, miszerint a magyarság „minőség- és mennyiségbeli megerősítésére az alábbi módok és lehetőségek vannak (7. old.): „A Csonka-Hazában legsúlyosabb gazdasági, szociális, egészségügyi viszonyok között élő széles magyar néprétegeknek megfelelő, erőteljesebb s főleg nagyobb gyakorlati eredményekkel járó, azonnal ható, mélyre nyúló gazdasági és szociális politikával az értékemelő, tisztességes megélhetést biztosító munkalehetőségekhez juttatása. Ennek eszközei a legszélesebb falusi magyar néprétegeket felölelő telepítés, illetőleg birtok-kiegészítés és a mezőgazdasági termelés belterjesítése, másrészt a magyarság testéről az idők során az ezer éves határokon kívül idegenbe szakadt s a magyarságra nézve már-már elveszni látszó magyar tömegeknek Magyarországba való visszatelepítése s ezzel egyidejűleg az idegen népelemű zsidóknak Magyarországból való kivándoroltatása, s az általuk a gazdasági stb. életben jelenleg betöltött helyeknek a magyarság kezére való adása.”

Mai helyzetünk ismeretében, a Trianon óta eltelt kilencven esztendő terheivel a hátunkon persze könnyen tűnhet úgy az olvasónak, délibábkergetés a magyarok hazatelepítése és a zsidók kivándoroltatása, azonban megítélésünk szerint még sincs ennél eredményesebb, hosszabb távon nemzeti életlehetőségeinket biztosító alapvetés, még akkor sem, ha az „idegenbe szakadt” magyarság millióinak hazatelepítése rengeteg kérdést vet fel. Még mielőtt valaki azzal vádolná a szerzőt, hogy javaslatával a haramia utódállamok magyarságának egészét akarná szülőföldje elhagyására kényszeríteni, leszögezendő, hogy terve (19. old.) az utódállamokon kívül „a magyarságukban leginkább veszélyeztetett” véreinkre vonatkozott elsősorban (számukat az akkori statisztikák alapján 900 000-ben jelölte meg (beleértve ebbe (15. old.) „a Moldvában részben elrománosodott 110 000 csángó magyar közül remélhetőleg még megmenthető mintegy 60-70 000 csángó”-t is), amelyet mellesleg a Teleki-kormány el is fogadott 1940. november 13-i ülésén (20. old.), tekintettel az „elmagyartalanodás veszélye” (22. old.) következtében arra, hogy „magyar vérben sajnos nem vagyunk oly gazdagok, hogy egyetlenegy magyarról is lemondhassunk” (21. old.).

A visszatelepülést szerinte természetesen csak felelős kormányprogram alapján lehet fokozatosan végrehajtani, előfeltételéül szabva a külföldi magyarok helyzetének pontos felmérését, a „származáshelyi és családi kataszterük” elkészítését szolgáló „adatfelvevő munká”-t (24-25. old.), leszámolva a visszatelepítés eredményességében eleve „kételkedőkkel” és „gáncsvetőkkel”, hangsúlyozván, hogy „kellő felvilágosítás, lelki és érzelmi előkészítés után, elenyészően csekély kivételtől eltekintve, a külföldi magyar tömegek bizonyára szívesen hazavándorolnának, ha részükre itthon a tisztességes és biztos megélhetés előfeltételei biztosíttattak”, amire „legjobb példa” „a bukovinai székelyek hazatelepítése”: „Bukovinából a székelyek az utolsó emberig hazajöttek (28. old.), „százas tömegekben” menekülve „1940-1941-ben a román üldözések poklából haza, Magyarországra” (29. old.).

Talán nem is kevesen mondják, hogy mindez ma már elérhetetlen, mindenesetre a szerző szándékának tisztaságát senki nem vonhatja kétségbe, mint ahogyan azt sem, hogy miért tartotta fontosnak a zsidókérdés „intézményes” és „tervszerű” megoldásaként kivándoroltatásukat, leszögezve, hogy addig kell őket „Magyarországból intézményesen kivándoroltatni, amíg abból az országnak, a magyarságnak nem kára, hanem haszna van, amíg tehát vagyonukat, gazdagságukat külföldre ki nem mentik” (31. old.), elismerve ugyanakkor, hogy ezt hazánk egymagában aligha tudja megoldani, csak a hasonló helyzetben lévő államok együttműködésével, nem hagyva továbbá kétséget, hogy minden zsidó kitelepítendő, „még ha kikeresztelkedett is” (ennek viszont fajbiológiai és genetikai szempontból kétségtelenül ellentmond az a felvetése, miszerint megfontolás tárgyává teendő, hogy „az olyan félvér keresztény zsidót, akiben tősgyökeres (nem asszimilált) magyar vér van, nem lehetne-e Magyarországon meghagyni” (33. old.).).

Kivándorlásuk indoklásául leszögezte mindazon mellette szóló, statisztikailag igazolt tényeken alapuló érveket, melyeket nem zsidó részről nemzetközi viszonylatban leginkább Pierre Paul Leroy-Beaulieu, du Mesnil-Marigny, Houston-Stewart Chamberlain, magyar viszonylatban Bosnyák Zoltán, Dánér Béla, Dezséri Bachó László, id. Egan Lajos, Istóczy Győző, Kovács Alajos, Ónody Géza, Verhovay Gyula, Zimándy Ignác, zsidó részről Fejér Lajos, Giovanni Papini és Otto Weininger megfogalmaztak, nyomatékosítván, hogy „a zsidóság kivándoroltatásánál nem fogadhatják el a magyarokat érzelmi szempontok. Részben ugyanis a zsidók bevándorlása is előidézte az ugyanarra az időszakra eső súlyos magyar vérveszteséget okozó milliós magyar kivándorlást. Másrészt az üzleti életben legtöbb esetben irgalmat nem ismerő zsidók gazdasági politikája minden részvét nélkül megrövidítette a nekik gazdaságilag kiszolgáltatott magyarságot. Egyébként érthetetlen és lehetetlen is lett volna a magyarországi zsidóságnak oly rövid idő alatti oly aránytalanul nagy vagyonosodása, vagyonhalmozása. Végül a magyaroknál vagyonosabb zsidók is bizonyára minden lelkiismeretfurdalás nélkül foglalták el a magyaroktól a saját országukban őket jogosan megillető magyar gazdasági, társadalmi, kulturális stb. életben jól jövedelmező, vezető, irányító állásokat. Ugyanakkor pedig a magyar sorsközösség áldozatvállalásánál, így a világháború véráldozatánál is messze elmaradtak a magyarok mögött.” (Ennek részleteiről kitűnő látlelet Egán Lajos és Kontra Aladár röpirata: Magyarok Romlása. Bp. 1913. Stark Ferenc Könyvkereskedése, Élet Irodalmi és Nyomda Rt.) Egyébként kivándoroltatási kívánsága alátámasztására idézte (34. old.) a „Zsidó Sárgakönyv” egyik íróját, D. Sabbatai-t is, aki szerint „a magyarországi zsidókérdés megoldására egyetlen, célra vezető és gyökeres megoldásként a zsidóknak Magyarországból való kivonulását jelzi, az a zsidók érdeke is, mert a magyarországi zsidóság elpusztulhat, ha nem néz szembe a valósággal és a valóságos lehetőségekkel.” (Hozzáteendő, hogy számos hazai zsidó szerző is lényegében ugyanerre a végkövetkeztetésre jutott, mint például Szilárd Andor, aki röpiratában (Így kell megoldani a zsidókérdést! Bp.1939. Szerző, Rechnitz és Pauker Könyvnyomdája) megoldási javaslatként vagy kiemelt adófizetést, vagy ennek elutasítása esetén önkéntes kivándorlásukat javasolta „200 000 négyzetkilométer kiterjedésű, lakható, tűrhető, vagyis kibírható klímájú területre”, ahol „12-14 000 000 (tizenkettő usque tizennégy millió) egyén letelepedhetik és meg is élhet” (13-14. old.), vagy 1944-ben dr. Berend Béla főrabbi.)

A trianoni haramiaállamokban élő zsidóság nemzetünkhöz viszonyulása megerősítette érvelését, ugyanis (34. old.) „a trianoni békeparancs következtében Magyarországtól elcsatolt területeken élő zsidók” „tömegesen, szinte egységesen fordultak el a magyarságtól. Az utódállamokhoz csatolt 496 000 főnyi zsidóságból az 1910. évi magyar népszámlálás szerint még 258 002 zsidó vallotta magát magyarnak (52 %), addig az 1930. évi utódállamok-beli népszámlálások szerint már alig 75-80 000, mintegy 15 %, míg 85 % más nemzetiségűnek. (Dr. Szabados Mihály: Az országcsonkítással elszakított zsidók és a magyarság. Katolikus Szemle, 1938. április)”. Véletlen-e a szerző e tényekből levont következtetése, az, hogy a jelek szerint a történelmi próbatételt „igen rosszul állották meg a zsidók. Úgy látszik, a hűség nem a zsidó tulajdonság”, amiért „joggal nem igényelhet méltányosságot”. („Hűségük”-ről alighanem elég elolvasni Jócsik Lajos kiváló könyvét (Idegen igában. Húsz év cseh uralom alatt. Bp. 1940. Athenaeum), amelyből megtudjuk, hogy a felvidéki zsidók „idegesen helyezkedni próbáltak a volt és az új gazdanép között” (197. old.): „A kisebbségi évek során a zsidóság nagy tömegei kapcsolatukat a magyarsággal visszafejlesztették és az új gazdanép felé törekedtek. A magyar iskolák helyett a zsidó fiatalság a többségi iskolákat kereste fel. A háború előtt a Felvidéken a zsidóság volt a legagilisabb eleme a magyarosodásnak. A háború után éppoly lelkesen segíti a csehesítést és a szlovákosítást. Kárpátalja falvaiban a csendőrök és a fináncok gyermekei mellett a zsidók gyermekei járnak a cseh iskolákba. Sok helyen maga a zsidóság kéri érdekből, kiszolgáltatottságból vagy opportunizmusból a szláv iskolák létesítését. Érsekújvárott a magyar zsidó neológ felekezeti iskola egyik napról a másikra tanítóstul és tanulóstul szlovákká alakult át. A kisebbségi élet elején a zsidó fiatalság még magyar középiskolákat végez félig vagy egészen, de az egyetemeken már mint cseh és szlovák hazafiak jelennek meg.” (198-199. old.) Személyes tapasztalatból is ismerte őket (199-200. old.): „Volt nem egy zsidó osztálytársam, aki velem együtt végezte az egyik felvidéki kisebbségi magyar középiskolát. Az egyetemen a nacionálék kitöltésénél kitartóan szlovákoknak vallották magukat, hogy meneküljenek azoktól a következményektől, amelyekkel a magyar nemzetiség bevallása járt a cseh főiskolákon. A katonaságnál ugyanakkor abba a kellemetlen helyzetbe kerültek, hogy nyíltan kellett megvallaniok nemzetiségi hovatartozandóságukat. A tiszti iskolában többször állítottak össze például nemzetiségi statisztikákat az önkéntesek bevallása alapján. Említett osztálytársaim közül többen három statisztikai felvételnél három nemzetiséget vallottak be. Először zsidók voltak, tehát zsidó nemzetiségű izraeliták. A második bevallásnál németeknek mondták magukat, a harmadik statisztikai felvételnél már szlovákok voltak. Bizonytalanul ingadoztak a csoportok között s állásfoglalásukat az a szempont határozta meg, hogyan biztosíthatják egyéni érdekeiket és érvényesülésüket. (A visszacsatolás után ismét magyarok.)”)

Miként írja (34. old.), mind külföldi rászorult magyarjaink visszatelepítése, mind a hazai zsidóság kivándoroltatása „csakis és kizárólag állami feladat lehet és ezt a munkát egy és ugyanaz a kormányzati szerv kell, hogy végezze. Nem végezheti tehát ezt a munkát nyerészkedésre törekvő magánvállalat, amely éppen emiatt a minél nagyobb haszon reményében a tiltó rendszabályok kijátszásával az állam nagy károsodására esetleg a zsidók vagyonát tilos úton ki akarná menteni.” A zsidóságnak így a keresztényszocialista társadalmi igazságosság elvei alapján visszafoglalt vagyonából valósítható meg szerinte véreink hazatelepítése, lehetővé téve az „itthoni zsidó üzletek, kereskedelmi és ipari üzemek elsősorban a hazatelepítendő külföldi magyarok részére” való fenntartását, hogy „így elhelyezésüket és boldogulásukat, a magyar földben leendő meggyökerezésüket könnyebben biztosíthassuk” (42. old.).

A külföldi magyarjaink visszatelepítésével járó lakosságcsere eredményeként (51-52. old.) a „Budapestről s egyéb városokból elvándorló zsidók helyébe részben a hazai keresztény magyarok fognak bevándorolni a városokba, illetőleg helyüket elfoglalni, részben pedig a zsidók által elhagyott foglalkozási, gazdasági ágakat, házukat, lakásukat, ipari üzemeiket, kereskedői üzletüket stb. hazatelepítendő külföldi városlakó magyarok részére kell fenntartani és velük a fenntartott helyeket nagy gondossággal, előrelátással és szükséges rendszerrel betölteni”, így visszájára fordíthatók az addigi áldatlan állapotok, hiszen (61. old.) a „hazatelepítendő értékes iparos, ipari munkás, kereskedő és értelmiségi külföldi magyarokkal magyarrá és kereszténnyé tehetjük hazánk elzsidósodott városait is, így pl. Budapestet, Újpestet, Miskolcot, Debrecent, Munkácsot, Ungvárt, Nagyváradot, Kolozsvárt, Máramarosszigetet stb.”. E pontnál feltétlenül idéznünk kell „Az elsodort falu” íróját, Szabó Dezsőt, aki a „Virradat” hasábjain (Budapest visszafoglalása. 1921. febr. 11.) ugyanerre a következtetésre jutott: „Az 1910 óta Budapesten letelepült zsidók, bármily vallásúak (mi nem akarunk felekezeti politikát csinálni), visszatoloncolandók illetőségi helyükre. A rendelet kilencvenkilenc percentjében árdrágítókat, lánckereskedőket, zugügyvédeket, az emberiség morális söpredékét fogja érni, tehát tisztítás lesz az európai kultúremberiség érdekében. De nem svindli, tessék-lássék eltoloncolásokat kérünk. A legkiválóbb morális testületek ellenőrizzék, hogy az európai kultúra, az általános emberi morál e szégyenfoltjai tényleg eltávolíttatnak a magyarság fővárosából. Az így üresen maradt lakásokat, állásokat, üzleteket etc. Egy e célra alkotott bizottság ossza el a középosztály, munkásság és menekültek legérdemesebb, s arra leginkább rászoruló tagjai közt.” (Szabó Dezső vezércikkei a Virradatban. Bp. 1999. Szabó Dezső Emléktársaság, 76. old.)

A „Magyarok hazatelepítése, zsidók kivándoroltatása” szerzőjének kivándoroltatásukkal kapcsolatos állásfoglalásának jogosultságát megerősítette kora történelemtudományának klasszikus magyar képviselői közül Hóman Bálint (1885-1951) is (Magyar sors – magyar hivatás. Múlt és jövő. Bp. 1942. Athenaeum, 106-107. old.):

„Külső életformákra és nyelvi tekintetben a magyarhoz hasonulva, de népiségét megőrizve él népünk között a múlt században egyenként bár, de igen nagy tömegben beszivárgó zsidóság is. Beolvadását a magyar társadalom széles rétegeinek ösztönös elzárkózása mellett, erős faji öntudata s a magyarságtól idegen erkölcsisége és szellemisége akadályozta meg.

A nyugati keresztény kultúrközösség népeinek fiaiból a magyar társadalom közösségeibe illeszkedő egyének és csoportok – a történeti fejlődés szabályainak megfelelően – egy-két nemzedék multán áthasonlottak, beházasodtak, elkeveredtek, beolvadtak a történetileg kialakult magyar fajba és ma ennek a szerves részeként élnek. A keleti orthodox közösségből jött román és szerb jövevények – kevés kivétellel – még az értelmiségi réteg keretében sem tudtak áthasonulni, mert kultúrájuk más talajban gyökerezett. A zsidóság sem ment át ezen a folyamaton. Önként vagy kényszerítve – ezt vitatni lehet –, de önálló, sajátos világszemlélettel és felfogással élte és éli ma is a maga sajátos népi életét a magyarság körében. A régiek még igazodtak valamennyire a magyar közszellemhez: az újonnan jöttek teljesen elkülönültek és ezért a magyarság is idegeneknek tekintette és tekinti őket. Ezeknek az újonnan jött elemeknek a felforgató mozgalmakban, a romboló eszmeáramlatok terjesztésében vitt vezető szerepe, a zsidó értelmiségnek a magyar múlt hagyományaival és magyar fajtánk eszményeivel, társadalmunk gondolkodásával és a kereszténység eszméivel szembehelyezkedő szellemisége, mértéktelen gazdasági érvényesülése és erre alapított hatalmi törekvései napjainkban nálunk is kiváltották a ma Európa-szerte uralkodó zsidóellenes hangulatot. A magyarság – más népekhez hasonlóan – nem kívánja magába olvasztani, inkább kirekeszti nemzeti életéből az oda idegen testként beékelődő zsidóságot.”

Amint könyvéből mindvégig kitűnik, külföldi magyarjaink hazatelepítési tervét természetesen csak a Kárpát-Duna Nagyhaza Trianon előtti teljes területi egységén belül tartja maradéktalanul megvalósíthatónak, melyre ma hiába mondjuk, hogy „esély sincs” rá, mert ha valahol, hát itt igaz Deák Ferenc bölcsessége: „Amit erő vagy hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse újra visszaadhatják. De amiről a nemzet, félve a szenvedésektől, önként lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz és kétséges.”

Végső soron ennek az időtlen igazságnak megszívlelésére tanít ma is Szabados Mihály műve.

Ifj. Tompó László