Földesi Margit történész (területe: huszadik századi magyar és egyetemes történelem), a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tanít és férjével, Szerencsés Károllyal közösen ad ki könyveket. Ihletet többnyire férje munkásságából merít: órái szerencsés Eltés szemináriumainak licencei (ezért látogatásra érdemesek). A könyvek jók, a központozási hibák gyakorisága miatt viszont nehezen olvashatóak. Talán Földesinek nincs ideje átolvasni munkáját a kiadás előtt, mivel nagyon elfoglalt. Olyannyira, hogy csak pénzért ad interjút. Ez pedig meglehetősen barátságtalan hozzáállás egy olyan hölgytől, aki egyben médiamunkás is, kvázi kollégája annak, aki interjút kér tőle.
Margitunk elfogulatlan történészként főszerkeszti a Ring magazint, a Ring hetilap netes változatát, a „nyílt szellemi küzdőteret”, melynek mottója: „Életet az érveknek! Parttalan viták helyett "párttalan" eszmecserét!” Kérdés, hogy tud valaki úgy főszerkeszteni egy internetes magazint, hogy nem a gép előtt ül napja nagy részében, hanem a hallgatóknak tart előadást, kutat, órára készül (és műsort vezet). Az Igazság című lap rovatvezetőjeként is tevékenykedett anno. Merész dolog egy történész részéről elköteleződni egy ilyen nevű lapnál.
Földesi Margit egy másik, elfogultságos énjét mutatja az Echo Tévén. Az Árokásó előnevet ugyanis itteni tevékenységével érdemelte ki – már amennyiben a nyalás árokásásnak számít. Földesi két műsort is vezet a tévében: Sorskérdések és a Keresd a nőt! Sorskérdésekről készített egy interjút Görgey Artúr és Hunyadi János huszonegyedik századi reinkarnációjával, Széles Gáborral is, aki fölismerte, hogy ebben az országban nincs piaca a visszafogott, középre húzó napilapoknak, ezért létrehozta a maga felé húzó, unalmas Magyar Hírlapot és az agrodizájnos Echo tévét.
A tegezős interjú - melynek témája, hogy miként tudna a magyarság újra talpra állni a padlóról - elején Földesi „nagy tisztelettel és szeretettel köszönti az elnök urat” (bocs, Elnök Urat), és megköszöni, hogy elfogadta a meghívást (a saját tévéjébe). Széles pedig úriemberként megköszöni a meghívást (még mindig a saját tévéjébe). Amikor a mecénás, a polgári média jótevője épp a falvak föllendítéséről beszél a szociális segély, a kocsma és a fűtés vonatkozásában, az érveknek életet biztosító történész-főszerkesztő-műsorvezető (nyilván azért, mert megviselte a naphosszat való érvelés, és már ki szerette volna ereszteni magából a spontán érzelmeket is), így kiált a stúdióban: „Igazi mérnökember vagy, mindent tudsz!" Továbbá olyan megjegyzésekkel kíséri az Elnök Úr szavait, minthogy: „Fontos, fontos!”; „Így van!”; „Szép mondat!”; „Bizony!”; „Ez nagyon jó!”; „Persze, persze!”
Az ilyesmi márpedig aligha szolgálja az árkok betemetését, a tisztázást, szembenézést. Mondhatnánk, Földesi az alákérdezéssel, felesleges helyesléssel az árokparti, onnan kiásott földkupacban túrkál, ahelyett, hogy nekiállna azt visszalapátolni. A hiszterométerek minőségét jelzi, ki tudják-e mutatni a Földesi műsorainak áthiszterizáltságát.
Talán üdvösebb lenne Földesinek, ha nem az árok partján játszana, lemondana arról, hogy "percemberként" múló babérokra tegyen szert, az Echo tévé helyett jobban odafigyelne könyvei szövegére, és megelégedne a tudós ember talán nem olyan széleskörű, de hosszabb távra szóló elismertségével.
Előnye: történész
Hátránya: műsorvezető
Hiszterométer: néha kiakad, amúgy 7/10
