A Mester-Bölcs tandem jórendőre finom ecsetkezelésű alkotóként kezdte a szakmát. Az egykori filmkritikus a Magyar Rádióban a 168 óra–Gondolat-Jel társulatban a kultúráért volt felelős.

Ízlésformáló  műsorát - nagy szerencséjére - nem sokkal a Vasárnapi Újság után sugározták, így sokáig nem volt feltűnő, hogy nyílt uszítás nélkül is lehet szép árkokat ásni.

Ellenálló imágóját egyszerre kenetteljes és elfúló hanghordozása is tükrözi: kitűnően alakítja azt az embert, aki a golyózáporban még éppen beért a stúdióba, hogy hősi halála előtt ajánlhasson egy értékes filmet vagy könyvet övéinek. Természetesen harca közben családja jövőjéről is gondoskodott.

Amikor már teljes érdektelenségbe fulladt volna projektjük, Csúcs László két hónappal az 1994-es választások előtt több mint 100 társával együtt elbocsátotta. Így a kulturkampf mártírjaként kezdte, majd maszatolta végig Horn Gyula regnálását.

 Az Orbán-kormány alatt kissé megzuhant, elkezdett napi politikával is foglalkozni. Az egykori filosz már keveri az orálist a verbálissal, s szakállas Mórickaként egy hétköznapi közlekedési szituációban is a Rém jut az eszébe.

 A mikrofon és saját hangja iránti olthatatlan szerelmét a már csak újságként megjelenő 168 óra „rádiójában” éli ki, ahol tökélyre fejlesztette az irányzatos ismertetőket.

Előnye: tudja, mi a különbség túlspilázni és túlspirázni között.

Hátránya: mindkettőt gyakorolja.

Hiszterométer: 7/10.