HTML

Árokásó Top100

Keressük a száz leghisztisebb magyar árokásót! Gyertek segíteni! M o t t ó : "A nagy aljasságokhoz mindig kellenek értelmiségiek is." (Konrád György)

Tessék, egy lapát! - friss topicok

  • lac1: @tesz-vesz: Melyik öreg ávóst? Amelyik még itt rontja a levegőt, még mindig sok van, túl sok. (2023.04.29. 08:53) Debreczeni József
  • tesz-vesz: @csorsza: hogy hívták az öreg ávóst? a vén komcsit aki mindig pattogott? kinek volt az apja? elfel... (2023.04.28. 17:32) Para-Kovács Imre
  • osborne: Végül elhunyt: mandiner.hu/cikk/20211130_kulfold_halalhir_balogh_s_eva (2021.12.01. 23:20) Eva S. Balogh
  • lac1: @lényeglátó: Úúúúú...! Te is visszajársz ide? (2020.07.19. 09:43) Az árok filozófiája
  • : @KopaszMercis: Újságíróink igen nagy részének nincs meg a kellő kultúrája, s az ezzel járó morális... (2020.06.14. 15:42) Bencsik András
  • : @User1: Sajnos nem bűnbánó! A polip csápjain lógnak a köz pénzéből mesés jövedelmeket zsebre vágó ... (2020.06.14. 15:38) Bánó András
  • : Sok majom hozzá szoló 1 se tudja, gazember Siklósi Norbert sajtócézár, (Kádár alatt) lánya? (2020.06.14. 15:34) Siklósi Beatrix

árokba néz

A dicsőségfal

aczél endre (1) ágh attila (1) andrassew iván (1) avar jános (1) babarczy eszter (1) bacher iván (1) balavány györgy (1) balogh eva s (1) bánó andrás (1) bartus lászló (1) bauer tamás (1) bayer zsolt (1) bencsik andrás (1) bitó lászló (1) bodor pál (1) bogár lászló (1) bölcs istván (1) bolgár györgy (1) budaházy györgy (1) buda péter (1) csepeli györgy (1) csintalan sándor (1) debreczeni józsef (1) dessewffy tibor (1) egei antal (1) eötvös pál (1) farkasházy tivadar (1) fogarasi istván (1) földesi margit (1) föld s péter (1) forró tamás (1) fricz tamás (1) friderikusz sándor (1) gábor györgy (1) gati charles (1) gerő andrás (1) gréczy zsolt (1) györgy péter (1) hankiss ágnes (1) hardy mihály (1) havas henrik (1) hegedűs lóránt ifj. (1) heller ágnes (1) horváth zsolt (1) jakupcsek gabriella (1) juszt lászló (1) kartal zsuzsa (1) kende péter (1) kerényi imre (1) kéri lászló (1) koltay gábor (1) konrád györgy (1) kornis mihály (1) kovátsch gamma bertalan (1) krausz tamás (1) lendvai paul (1) lovas istván (1) mészáros tamás (1) moldova györgy (1) molnár balázs (1) morvai krisztina (1) nádas péter (1) napkelte (1) orosz józsef (1) para kovacs imre (1) pilhál györgy (1) polgár tamás tomcat (1) pörzse sándor (1) rákay philip (1) r székely julianna (1) sas józsef (1) seszták ágnes (1) siklósi beatrix (1) szakonyi péter (1) szentmihályi szabó péter (1) tamás gáspár miklós (1) tamás pál (1) tamás tibor (1) tóta w árpád (1) tóth gy lászló (1) ungvári gyula (1) ungvary rudolf (1) vágó istván (1) vágvölgyi b andrás (1) vanko zsuzsanna (1) vásárhelyi mária (1) závecz tibor (1) Címkefelhő

Apablog

Ungvári Gyula a.k.a. „Fogarasi István”

2008.07.19. 16:42 Syr Wullam

A Gede testvérek kiadványainak egyik szerkesztője, olykor előszóírója, a Szálasi Ferenc emlékezete című opus szerzője (lásd itt és itt), a Mein Kampf magyar fordítója. Roppant érdekes figura, de keveset lehet tudni róla. Az alábbi szövegközlés ezt a hiányt hivatott pótolni.

 

 

 

Források:

Szalai Pál, Személyi követőm”, Beszélő (1999. szeptember), 34-51. o.

Munkácsi Zsolt, Elfelejtett ellenállók”, Napi Magyarország (1999. okóber 22), 27. o.

 

A jegyzetszövegek idézetei Szalai Pál cikkéből valók.

 

Elfelejtett ellenállók

Kádárék megtorló gépezete a korszak folyamán végig működött

Munkácsi Zsolt 


 

Az elmúlt tíz évben eleget hallottunk az úgynevezett demokratikus ellenzékről. Valamennyire nyilvános elégtételt kaptak az ötvenhatosok is. De a kettő között is zártak börtönbe embereket, törtek derékba ígéretesen induló pályákat a kommunisták. Közéjük tartozik Ungvári Gyula.

A köztudatban talán úgy él, hogy az ötvenhatot követő, nagyon kemény megtorlás után szelídebb korszak köszöntött be, s a 70-es, 80-as években megjelenő demokratikus ellenzék fellépéséig senki sem szállt szembe a rendszerrel. Kádárék is igyekeztek kedvező képet kialakítani magukról Nyugaton, s ebbe illett bele az 1963-as amnesztia, amikor az ötvenhatosok jó részét kiengedték. Persze nem mindenkit, mert például Szakács Albert barátomat először kiengedték, majd két hét múlva újra érte mentek, hogy pardon, tévedtünk.

Önt 1964-ben csukták le...

Igen. Azt hiszem, az állambiztonságiak arra gondoltak, hogy a nagy amnesztia után nem ártana, ha visszalengene az inga, s újra bekeményítettek. Ennek lettem az egyik áldozata. Persze nem csak ellenem folytattak ilyen koncepciós jellegű pert. Egyik cellatársam, Teszár Zoli bácsi a Matheovics-féle öszszeesküvés miatt került börtönbe. Ez olyan tökéletesen konspirált” összeesküvés volt, hogy Zoli bácsi a tárgyalóteremben ismerte meg az elsőrendű vádlottat. Nekem szerencsém volt, mert engem is vádolhattak volna összeesküvéssel, amelyben én vagyok a szervező, és a barátaim a bűntársak. De maradt az izgatás vádja. És a két év.

Mit követett el?

Írogattam. Tanulmányokban bíráltam a rendszert, dicsértem ötvenhatot, szidtam az oroszokat. Az volt a fő baj, hogy nyíltan, világosan fogalmaztam, nem mismásoltam.

Terjesztette az írásait?

Nem. Egyetlen példány készült belőlük, amelyet szűk ismerősi körben, 3-4 embernek mutattam meg. Elolvasták, tetszett nekik, de megjegyezték, hogy ebből baj lesz. Ez éveken át tartott: közben persze képeztem magamat, kiváló könyveket olvastam, recenziót írtam róluk. A kihallgatótisztem meg is jegyezte: annyi energiát fektettem az államellenes, antikommunista izgatásba, hogy azzal elvégezhettem volna egy másik egyetemet.

Honnan származott különleges politikai érdeklődése?

Kisgyermekkoromban a Tolnai Világlexikonával a hónom alatt sétálgattam, gimnazistaként pedig országos tanulmányi versenyt nyertem történelemből. Akkor Rákosi Mátyás tanulmányi versenynek hívták. Ennek köszönhetően felvételi nélkül jutottam be az egyetemre, bár végül a filozófia szakot választottam, mert 17 évesen beleszerettem a filozófiába.* Akkoriban nem voltam ellenzéki, bár lázadó természetem kiütközhetett, mert 1952-ben az egyik akciómról még az Esti Budapest is megemlékezett, ekképpen: S akkor egy Ungvári nevű diák lemondott DISZ-vezetőségi tagságáról, és kijelentette, hogy ő kivételes ember, akinek joga van jampec módra élni, viselkedni és öltözködni.”**

* Kommunistának vallotta magát, de a szemináriumvezetők réme volt éles eszű kifogásaival. Tehetsége hamar megmutatkozott. Egyszerű családból származott, filozófus akart lenni. Már 16 éves korában írt egy filozófiatörténetet.

* Két nagy „politikai” botrány gyűrűzött végig az iskolán, amíg oda jártam. Az egyik: eltávolították a DISZ-ből – és talán az iskolából is – az akkor már halott Bán Antal fiát – pusztán azért, mert Bán Antal fia volt. A másik esetet csak idézőjelben lehet „politikainak” nevezni: szabályos vésztörvényszék elé állították az iskola néhány tanulóját, mert csíkos zoknit viseltek, és bejártak az amerikai követség könyvtárába jazzlemezeket hallgatni.

Melyik egyetemre járt?

Mivel filozófia csak a Lenin Intézetben indult (ez a Magyar Televízió mostani székházában, a hajdani tőzsdepalotában működött), oda jártam. Persze, nem folyamatosan. Amikor 1955-ben a Nagy Imre-féle vonulat háttérbe szorult, a Lenin Intézetben is rendeztek egy kis tisztogatást, aminek köszönhetően kirúgtak. De néhány hónappal később elkövetkezett a Szovjetunió Kommunista Pártjának huszadik kongresszusa, amely elítélte a sztálini személyi kultuszt, így engem ugyanaz az ember vett vissza az egyetemre, aki korábban eltávolított. Ungvári elvtárs, rehabilitálnunk kell, tévedtünk.”* 1956-ban megszűnt a Lenin Intézet, és én átkerültem az ELTE Bölcsészettudományi Karára. Ott nem volt egyszakosság, így felvettem a könyvtár szakot, ami később egész életemre meghatározó lett. 1959-ben végeztem, s noha egyik tanárom szerette volna, ha a filozófia tanszéken maradok, erről szó sem lehetett. A diáktársaim hoztak egy olyan határozatot, hogy nem taníthatok filozófiát revizionista, elhajló nézeteim miatt. Ennek fő oka az lehetett, hogy csak én nem léptem be a KISZ-be, és 1956-ról is szépen nyilatkoztam. Így elmentem könyvtárosnak, s közben irkáltam a már említett tanulmányokat.** 1964-ben, egy nyári hajnalon (épp három hónapos lányom pelenkáját mostam) csöngettek. Mint később kiderült, ugyanabban az időpontban több barátomnál is házkutatást tartottak. Engem rögtön letartóztattak. Szegény feleségemnek nagy meglepetést okozott a dolog, mert álmában sem gondolta, hogy ilyen következménye lehet annak, amit csinálok. Noha semmi köze sem volt a tevékenységemhez, őt is eltávolították állásából, és még húsz évvel később is fekete pontként szerepelt az ügy a személyzeti anyagában. Jellemzően felajánlották neki, hogy ha elválik, továbbra is taníthat az egyetemen, de ő kitartott mellettem. Érdekes, hogy letartóztatásom pillanatában volt bennem egyfajta elégtétel. Írásaimban ugyanis azt állítottam, hogy Magyarországon nincs szólás- és sajtószabadság, és lám, milyen igazam lett, hiszen emiatt csuktak le.

* Barátom 1954-ben a Lenin Intézetbe került, de kicsapták, mert nem volt hajlandó elfogadni a Nagy Imrét és vonalát megbélyegző 1955. márciusi határozatot. Később visszavették.

** 1956 után elvégezhette a filozófia szakot, de a filozófia oktatásától eltiltották. Könyvtárba került, oda én gyakran bejártam: így barátkoztunk össze 1961 körül. Soha sem tagadta meg Nagy Imre emlékét, de már nem reformkommunista, hanem keresztény eszményekkel átszínezett liberális eszméket vallott.

Milyen volt a börtön?

A hosszú büntetésüket töltők szerint csak pofavizitre érkeztem. Először a köztörvényesekhez tettek be, ahol megnőtt az ázsióm, amikor megjött az ítéletem, s szerepelt benne a végzettségem: tanár. Attól kezdve tanár úrnak szólítottak, s a vitás kérdésekben hozzám fordultak. Például egyszer abban kellett ítélkeznem két fél között, hogy a Kacsa utca merre esik a Lánchídtól. Aztán átkerültem a politikaiak közé, ahol sok barátra tettem szert. A börtönben tanultam meg angolul, mint Kossuth, így a fordítóirodába kerültem. A harckocsiparancsnok kézikönyve volt az első, amit lefordítottam. Igyekeztem meghúzni magamat, így aztán harmadkedvezménnyel szabadultam. Szabadulásom után az Országos Műszaki Könyvtár és Dokumentációs Központban, az OMKDK-ban dolgoztam, könyvtáros, szakozó, tudományos munkatárs voltam.* Emellett fordítgattam, s ennek köszönhetően később különböző kiadványokat szerkesztettem közgazdasággal, vállalatvezetéssel kapcsolatos témákban. Ilyen volt a Korszerű Vezetés, a Vállalati Szervezés. Megint csak jellemző a hatalom kisstílűségére, hogy a Korszerű Vezetésen 1978 és 1989 között nem lehetett ott a nevem szerkesztőként. Mint fordító szerepelhettem.

* Néhány hónapig csak fizikai munkát végezhetett, de 1966 tavaszán már újra könyvtárban dolgozott.

Hogyan élte meg a rendszerváltást?

A 80-as évek elején írtam egy 150 oldalas tanulmányt Többpártrendszer Magyarországon címmel. Ez amolyan politikai fikció volt. A tanulmányban kidolgoztam a pártprogramokat a balszéltől a jobbszélig. Tehát élt bennem a remény. De azt nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan bekövetkezik a fordulat. Természetesen rendkívül lelkes voltam. 1988 őszén beléptem az MDF-be.* A helyi alapszervezethez csak egy év késéssel csatlakoztam, aminek taktikai hiba volt az oka, bár úgy látom, az idő engem igazolt. Ugyanis úgy képzeltem, hogy megalakulnak a munkahelyi pártszervezetek, ahol a helyi MSZMP-sekkel kell majd csatázni. Meg is szerveztem az MDF-et az OMIKK-ban - ez lett az OMKDK utóda. A párt azonban a kerületi szerveződést támogatta, a munkahelyit fel kellett oszlatni. Így végül is a hajdani MSZMP-s kapcsolatok, összefonódások mindenütt megmaradtak, gyakorlatilag ellenfél és ellenőrzés nélkül. 1990 nyarán, az önkormányzati választások előtt én írtam meg a zuglói MDF programját. Talán ennek köszönhetően lettem először budapesti választmányi tag, majd az országos választmányba is bekerültem.

* A diktatúra összeomlása idején (de talán már előbb?) az MDF tagja és funkcionáriusa lett.

Az MDF-ből a sajtó afféle fekete bárányt csinált. Ön hogy látja a pártot?

Az MDF-nek ragyogó korszaka volt 1988 és 1992 között. 1992 őszén sajnos fordulat következett be, az egység megbomlott. Hosszú ideig bíztam benne, hogy együtt maradhat Antall és Csurka, de sajnos nem így történt.* Választani kellett az MDF és a MIÉP között. Végül Antallt választottam, mert őt nagyobb formátumú politikusnak tartottam. Antall halála, az 1994-es vereség tovább mélyítette a válságot, 1996-ban újabb szakadás következett be. Mivel Für Lajos nem vállalta az elnökséget, Szabó Iván és Lezsák Sándor között kellett választani. Lezsák aranyszívű, kitűnő szervező, de szerintem nem való pártelnöknek. Így aztán átléptem az MDNP-be**, amiben az is nagy szerepet játszott, hogy a zuglói MDF-en belül is bekövetkezett a meghasonlás, és a hozzám hasonló gondolkodásúak mindannyian átléptek. De már legalább egy éve nem jártam bent. Úgy érzem, sem az MDF-nek, sem az MDNP-nek nincs jövője. Ezeket a pártokat kicsinálták, elsősorban a volt kommunista technobürokrata rétegek, amelyek kézbe kaparintották, pontosabban megtartották a médiát. Az egész MDF-ből mára igazából a Csurka-féle radikalizmus maradt meg, MIÉP néven. – Mik a kilátások ma, a Fidesz vezette kormány idején? – A Fidesz hajdan ifjú „rohamcsapatként” indult, 1993 tavaszától aztán egyre inkább jobbközép irányba fordult, magához vonzotta az MDF hajdani szavazóit.

* 1993 elején írott tanulmányaiban Antall és Csurka között próbált „közvetíteni”.

** Aztán Szabó Iván kis pártjába került, és úgy hittem: megtört jobboldali „kisiklása”.

Orbán Viktor a Nagy Imre-temetésen elmondott csodálatos beszédével később néha mintha összeegyeztethetetlen lett volna a Fidesz hangvétele. Mit keresett ő abban a Fideszben, amelyik kivonult a Parlament ülésterméből a Trianonról való megemlékezés miatt?

Nem szabad sarkítva fogalmazni. Azt hiszem, Orbánék változtak. Talán furcsán hangzik, de szerintem ehhez hozzájárultak a gyerekei is. Másként látja az ember a világot családfőként. Sokkal józanabb, tárgyilagosabb, felelősebb. Amellett más a helyzet ma, négy év Horn Gyula után, mint az Antall-ciklus alatt volt. Akkoriban úgy tűnt, megbukott a kommunizmus. Orbánék ellenzékben voltak, és azt hitték, el kell játszaniuk a kemény ellenzéki szerepet: úgy kell ostorozniuk az Antall-féle koalíciót, ahogy korábban a kommunistákat. De azért különböztek az SZDSZ-től. Nem vettek részt a szégyenletes taxisblokádban, kimaradtak a Demokratikus Chartából. 1993 tavaszán a debreceni kongresszuson megtörtént az irányváltás: bekerült a programba a „nemzeti” jelleg. Ezen vesztek össze Fodor Gáborékkal. 1994-ben aztán – ahogy Orbán fogalmazott, a lengyel választásokra utalva, ahol szintén visszatértek a kommunisták – „elütötte őket a varsói gyors”. De nem omlottak össze, nem helyezkedtek, hanem megkeményedtek a nemzeti-polgári vonalon. Összefogtak, sikerült győzniük, amihez nagyban hozzájárult, hogy Orbánból közben karizmatikus vezető lett.*

* Ezután ismertem meg – 1998 őszén – a Történeti Hivatalban barátom „másik életét”. Nemcsak személyemre volt „ráállítva”, hanem három intézményre is. Tevékenységét három héttel a börtönből való szabadulása után elkezdte. „Bent” szervezték-e be vagy csak utána? – nem tudom. Velem kapcsolatos utolsó jelentései 1980-ból valók – később semmilyen napvilágra került jelentésben nem találkoztam a nevével. Elbocsátották talán? 15 évig egyenletesen emelkedett a ranglétrán: „informátor” – „ügynök” – „titkos megbízott”.

 

Kommentár: A fentiekhez nem kell sokat hozzátenni. Szalai 1999. szeptemberi cikke nem nevezi meg a személyi követőt. Gyula testvér az, aki egy hónappal később, 1999. októberében önként és dalolva feldobja magát. Néhány jelentése Szalai cikkének a végén olvasható. Hihetetlen életútja (nagyimrista, ötvenhatos, elítélt, informátor, ügynök, titkos megbízott, emdéefes, emdéenpés, orbánista, hungarista) arra int bennünket, hogy ha egyszer a rendszerváltásnak is lesz múzeuma, külön szobát kell kapniuk a hozzá hasonló átvedlőknek. Olyasfélét, mint amilyet a Terror Házában rendeztek be a kisnyilasból lett komcsiknak.

 

Előnye: nyelvtudás ;-)

Hátránya: nagyon hülye

 

Hiszterométer: 8/10 

6 komment

Címkék: fogarasi istván ungvári gyula

A bejegyzés trackback címe:

https://arokaso.blog.hu/api/trackback/id/tr40575766

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

CrL 2009.06.14. 08:07:28

@Syr Wullam: kiváncsi lennék még kik ügynökösködtek aktívan a top100-ból (vannak tippjeim persze ;)

Syr Wullam 2009.06.16. 11:33:19

bodor? szentmihályi szabó? ;-)

Syr Wullam 2009.06.24. 21:06:38

@Doomhammer: Tudom, tudom, de költői kérdéshez milyen írásjel dukál?

:-)
süti beállítások módosítása